I. 10 / A Vér – univerzális szállítóeszköz

 A vér (lat. sanguis; gör. haima) a test folyékony ¹ szállítóeszköze, amely keringése közben több fontos funkciót lát el.

1. Légzési funkció: A vér oxigént szállít a tüdőkből a szövetekbe, és ott átadja nekik. A szövetekből viszont széndioxidot szállít a tüdőkbe, hogy azok kilélegezzék. Ezt az életfontosságú funkciót főként a vörös vértestek látják el.

2. Táplálási funkció: Testünk sejtjeit folytonosan el kell látni energiával és nyersanyagokkal. A táp-anyagoknak az egyes sejtekhez való eljuttatásában a vérnek döntő szerepe van. A táplálékból kinyert termékeket a vér az emésztőrendszertől, főként a vékonybéltől veszi át. A vékonybél 5-7 méter hosszú szakasza felületének nagyságát tekintve még a tüdőt is felülmúlja. Ha a vékonybelet összes kitüremkedésével együtt kiterítenénk, egy teniszpályánál is nagyobb területet borítana be. A vér a vékonybélből felszívja a vízben oldott tápanyagokat, és egy gyűjtővezetéken (kapuér, vena portae) keresztül a májhoz vezeti. A májban, testünk legnagyobb belső szervében, amely kb. 100 000 hatszögletű foltocskából (hepaton; gör. hepar = máj) áll, végbemegy az anyagcsere nagy csodája. A foltocskákban levő májsejtek páratlan vegyi üzemet alkotnak. A cukrokat, zsírokat, fehérjéket és egyéb hasznos anyagokat átalakítják, tárolják, újra felhasználják vagy felszabadítják. A szív által kilökött vérnek kb. 30 százaléka áthalad a májon. A máj elhagyása után a vér szétosztja a tápanyagokat az egész szervezetben.

A vérnek még egy fontos funkciót kell ellátnia: A fölösleges tápanyagokat egy tápanyagraktárba szállítja, és ha igény van rá, innen az aktív sejtekhez viszi.

3. Kiválasztási funkció: A sejtek anyagcseréjének végtermékei az intercelluláris (sejtközi) térbe, majd onnan a vérbe diffundálnak. A kiválasztó szervek, elsősorban a vesék azután kiszűrik őket (exkrétum = a test által kiválasztott értéktelen anyagcseretermék, mint a vizelet, ürülék, verejték).

4. A koncentrációk szabályozása: Az állandó belső környezet (az oldott anyagok állandó koncentrációja, állandó hőmérséklet, sav-bázis egyensúly) a sejtek optimális működésének alapvető feltétele. Bizonyos szervek állandóan ellenőrzik, és ha szükséges, korrigálják a vérnek e környezeti értékeit. A sejtközi folyadékok állandó összetételét a vérrel történő cserefolyamatok biztosítják.

5. Hőmérsékletszabályozás: A normál testhőmérséklet kb. 37°C; ezen a hőmérsékleten zajlanak optimálisan a testi folyamatok. A szervekben hőfelesleg keletkezik. A víznek, a vér fő alkotórészének nagy a fajhője, ezért a vér nagy hőkapacitással rendelkezik. Ezenkívül a vér áramlása miatt lényegesen nagyobb a hőátadás, mint nyugvó folyadékban. Egyrészt a vér felveszi a fölösleges hőt, és a légzőszerveken és a test felületén keresztül leadja; másrészt a vérkeringés arról is gondoskodik, hogy a szervezet minden pontja megkapja a szükséges hőt.

6. Hormonszállítás: A vér a test hatóanyagainak szállítására is szolgál, amelyeket képződésük vagy tárolásuk helyén vesz fel. Így például a belső elválasztású mirigyek (az ún. endokrin mirigyek; gör. endon = belül; krinein = elválaszt) különféle hormonokat (gör. horman = serkent, ösztönöz) termelnek. Sok életfolyamatot a véráram által szállított specifikus anyagok szabályoznak. Ezek a hormonok. Ezeket bizonyos szövetek vagy mirigyek termelik, leadják a vérnek, amely a gyakran távoli, specifikus szövetekhez vagy szervekhez szállítja őket, hogy ott kifejtsék a szervezet működéséhez szükséges hatásukat. A vérben elenyészően kis mennyiségben fordulnak elő. Íme néhány hormon: adrenalin – a szimpatikus idegrostok ingerlésekor keletkezik, érszűkítő hatású; renin és angiotenzin – a vérnyomás szabályozásában van fontos szerepük; hisztamin – fontos szerepe van az antigén-antitest reakciók lefolyásában; szomatotropin – növekedési hormon; inzulin – a bélből felvett és a testben szintetizált glukóz felhasználását szabályozza; férfi és női nemi hormonok; kortizon – többek között az immunválaszt szabályozza; pajzsmirigy-hormonok – hő- és anyagcsere-szabályozás.

7. Védelmi funkció: A fehér vérsejtek és bizonyos kémiai alkotórészek – a vér antitestjei – védik a testet a mérgektől vagy a behatoló mikroorganizmusoktól.

8. Alvadás: A véralvadás nélkülözhetetlen védelmet nyújt a vérveszteség ellen, és a sérüléseknél kijavítja az ereket.

A vérnek tehát rendkívül fontos, sőt életfontosságú funkciói vannak. A vérkeringés ellátja a sejteket a táplálékból kivont tüzelőanyagokkal, oxigénnel, vitaminokkal, hormonokkal és hővel. Ugyanakkor elszállítja a sejtektől az anyagcseretermékeket és a fölösleges hőt. A vér egész életünkön keresztül szünet nélkül áramlik, de nem valamilyen gyűjtőhely felé, hanem egy végtelen ciklusban, a vérkeringésben. A vérkeringési rendszer központja a szív, amely minden másodpercben megtelik vérrel, hogy aztán ismét kilökje azt magából.

A vér összetétele: A vér 56 százalékban folyékony alkotórészekből (vérplazma) áll, és 44 százalékban alakos alkotórészekből (vértestek vagy vérsejtek). A vértestek három típusát különböztetjük meg:

• Vörös vértestek (= eritrociták; gör. erüthrosz = vörös; kütosz = üreg, boltozat). Sűrűségük: 4,5 – 5 millió 1 mm3 vérben.

• Fehér vérsejtek (= leukociták; gör. leukósz = világos, fénylő, fehér).Sűrűségük: 4000–10000 1 mm3 vérben. A fehér vérsejteknek három típusa van: limfociták (30%), granulociták (66%) és monociták (4%).

• Vérlemezkék (= trombociták; gör. trómbosz = alvadt vértömeg). Sűrűségük: 150 000–350 000 1 mm3 vérben.

Vörös vértestek: Tudtad-e, hogy minden egyes emberi vércseppben 250 millió vörös vértest van? Kb. 120 napos élettartama alatt ez a nagy-mértékben specializálódott szállító hajócska rendkívül fontos feladatot tölt be: 175 000-szer vesz fel ill. ad le oxigént, valamint szén-dioxidot. A vörös vértestek mérete alig egy ezredmilliméter. Ha a kb. 5 liternyi vérben található mind a 25 billió eritrocitát egymás mellé helyeznénk, (férfiak esetén) 3800 négyzetméteres területet fedhetnénk le velük. Ez több mint egy fél futballpálya területe. Az emberi eritrociták lapos, kerek, közepükön mindkét oldalon belapult, mag nélküli tárcsák, amelyek legnagyobb vastagsága a szélükön csupán 2 μm, és amelyek közepes átmérője 7,5 μm (normocita). Keresztmetszetük súlyzó alakú, amely középen 1 μm vastag. A vörös vértesteknek azért ilyen a formája, hogy a diffúzióhoz minél nagyobb felület álljon rendelkezésre. Ez a sajátos forma egy másik szempontból is optimális: Az eritrociták könnyen deformálhatók a szűk és görbült kapillárisszakaszokban. Még olyan erekbe is behatolhatnak, amelyek belső átmérője kisebb az eritrociták közepes átmérőjénél. Egy vörös vértest térfogata 90 μm3. Ha gömb alakú lenne, felülete 97 μm2 lenne, a bikonkáv tárcsaforma azonban 140 μm2-re növeli a tényleges felületét. Az eritrocitáknak nincs sejtmagjuk, ezért nem képesek osztódásra. Ez azt jelenti, hogy élettartamuk során az egész eritrocita-állománynak meg kell újulnia. Az újraképződés (= eritropoézis; gör. poiészisz = létrehozás, cselekedet) a csontvelőben történik. Ez a folyamat figyelemre méltó: 24 óra alatt a 25 billió vörös vértest kereken 0,9 százaléka újul meg. Ez azt jelenti, hogy az újraképződési sebesség percenként 160 millió, azaz naponként 230 milliárd. Ezt a roppant teljesítményt csak akkor fogja fel az ember, ha a képződő mennyiséget átszámítja másodpercre – ez még mindig 2,7 millió!

A vér egyik legfontosabb feladata, hogy a tüdőben felvett oxigént a szervekhez és szövetekhez, az ott képződő szén-dioxidot (CO2) pedig a tüdőhöz szállítsa. A vérnek ezt a funkcióját lényegében az eritrociták látják el. A bennük levő vörös vérfesték, a hemoglobin (jele: Hb) azzal a képességgel rendelkezik, hogy a tüdő hajszálereiből felvegye az oxigént, majd később a szövetek hajszálereiben ismét leadja. Ezenkívül a hemoglobin képes megkötni, majd a tüdőben ismét felszabadítani a sejtek anyagcseréjében keletkező szén-dioxid egy részét. A hemoglobin tehát központi helyet foglal el a légzési gázok szállítási láncában. A víz mellet a hemoglobin teszi ki az eritrociták tömegének nagy részét. Nedves súlyuk 34 százaléka a hemoglobin fehérjetestekre esik.

A különféle vérsejtek: A vérsejtek egy közös őssejtből, a hemocitoblasztból képződnek a vörös csontvelőben, és bizonyos érési idő után kimosódnak a perifériás vérbe. A limfociták kivételével, amelyek a limfatikus (nyirok-) szervekben is szaporodnak, a vérsejtek egész életünkben a vörös csontvelőben termelődnek.

Egy sejtben 32 pg (1 pikogramm = 10-12 g) hemoglobin van, és ez kb. 300 millió molekulát jelent. Az eritrociták száraztömegének 95 százalékát a vörös vérfesték teszi ki. Figyelemre méltó, hogy a sejtenkénti 32 pg a felnőtt szervezetben csaknem állandó, ami az állatvilágban is érvényes. A vértérfogatra vonatkoztatott Hb-mennyiség felnőtt nőknél kb. 140 g/l, férfiaknál 160 g/l. Eszerint 5-6 liter vér esetén kb. 700-960 g Hb áll a test rendelkezésére. Mivel a Hb 0,334% vasat tartalmaz, 3 gramm vas (a test teljes vastartalmának 70%-a) van benne lekötve.

A Hb-molekulák mindegyike egy-egy összetett fehérjetest. Egy fehérjekomponens, a globin (lat. globus = gömb) alkotja, amely négy darab, egy-egy festékanyag-komponenssel – a vastartalmú hemmel – rendelkező polipeptid-láncból áll. A négy lánc miatt a fehérje egy fehérje-tetramer (gör. tetra = négy). E fehérjeláncok közül kettő 141 aminosavból (α-láncok), a másik kettő pedig 146 aminosavból (β-láncok) áll. A felnőttek normál hemoglobinjának pontosabb jelölése ezért Hbα2β2 vagy HbA (A a latin adultum = felnőtt szóból). Az aminosavak pontos sorrendje a láncokban döntő jelentőségű a globin-molekulák térszerkezete szempontjából. Már csekély eltérések is súlyos működési zavarokhoz vezetnek. A hem kémiailag négy, metin-hidakkal (— CH =) összekötött pirrol-gyűrűből áll, és központi atomként egy két vegyértékű vasatomot tartalmaz. Ez a vasatom oxigént tud megkötni anélkül, hogy a vas vegyértéke változna. Csak álmélkodhatunk a Teremtő által megalkotott kémiai szerkezeten, ha meggondoljuk a következőt: Normális körülmények között a szabad hemben levő vas oxigén és víz jelenlétében azonnal három vegyértékű vassá (hematin) oxidálódik, amely többé nem képes oxigént megkötni. Ezt a súlyos következményekkel járó reakciót a Teremtő azáltal akadályozza meg, hogy a globin-lánc védőpalástot alkot. A láncoknak még egyéb fontos funkcionális tulajdonságai is vannak: Egyrészt az oxigén megkötése megfordítható, mivel nem kémiai értelemben vett kötésről van szó, amelynek felbontásához a felhasználás helyén energiára lenne szükség, másrészt az oxigén megkötése változtatható, ami lehetővé teszi a perifériás szervek oxigénellátásának szabályozását a változó fiziológiai körülmények függvényében. Így is lehet fogalmazni: Az emberi élet egyáltalán nem lenne lehetséges a hemoglobin, annak pontosan összehangolt tulajdonságai nélkül, amelyek a molekula jól átgondolt szerkezetéből adódnak.

A teljes molekula, amely 10 000 atomból áll, és molekulasúlya kb. 68 000 (összehasonlításul: H2O: 18; CO2: 44; inzulin: 41 000), úgy tekeredik, hogy éppen a rá jellemző, közelítőleg gömbölyű alakot vesz fel (átmérő: 5,5 nm; 1 nm = 10–9 m). A négy azonos méretű részmolekula mindegyike szintén közelítőleg gömb alakú.

Oxigén felvételekor a vér színe bíborvörösről (oxigénszegény vénás vér) világos skarlátvörösre (oxigéndús artériás vér) vált. Az oxigénnel töltött Hb-t oxi-hemoglobinnak nevezik. A Hb elméleti oxigénmegkötő kapacitása az 5-6 liter vérben felnőtteknél 1100-1400 ml. Ennek a kapacitásnak azonban csak 25 százalékát használjuk ki. Ugyanennyi (5-6 liter) vízben 20ºC-on csak 150-180 ml oxigén oldódik. A Hb sokkal erősebben köti meg a szén-monoxidot (CO), mint az oxigént, így a szénmonoxid kiszorítja az oxigént. Ez az oka annak, hogy a CO a levegőben már kis mennyiségben is rendkívül mérgező.

Az oxigén egy részét a vér, mint a többi légzési gázokat fizikailag oldott formában szállítja mint O2-t. Bár ez a mennyiség (0,3 ml oxigén 100 ml vérben) nagyon csekély, mégis fontos, mivel az oxigén fizikailag csak oldott formában tud a szövetekbe diffundálni. A vér az oxigén nagy részét azonban a Hb-hoz kötve szállítja. Egy Hb-molekula legfeljebb négy oxigénmolekulát képes megkötni. Ebből következik: 1 g Hb 1,36 ml oxigént képes megkötni (Hüfner-féle szám). Mivel a férfiaknál 100 ml vérben 15,3 g, a nőknél pedig 14,5 g Hb van, a férfiak vére 20,8 ml, a nőké pedig 19,7 ml O2-t köt meg 100 ml-enként, ha az összes hem-részecske (molekula) fel van töltve oxigénnel. A vérnek ez a maximális O2-kapacitása azt mutatja, hogy a Hb 70-szer több oxigént képes szállítani a vérben, mint a vérsavóban fizikailag oldott oxigén mennyisége. 5,5 vér 745 (nőknél; kb. 135 g/l) – 820 (férfiaknál; kb. 150 g/l) Hb-t tartalmaz.

Szeretnénk szemléletes képet alkotni az eritrociták számáról. Ha az összes vörös vértestet a pénzoszlopokhoz hasonlóan egymásra raknánk, akkor egy 40 000 km magas tornyot kapnánk, ami éppen a föld kerülete az egyenlítőnél. Ha ellenben a 25 billió vörös vértestet egymás mellé raknánk, egy 190 000 km hosszú szalagot kapnánk, amely majdnem ötször érné körül az egyenlítőt.

A születés előtti és utáni vörös vértestek különbözősége: A vérben történő oxigénszállításnak az ember növekedésének három különböző stádiumában (embrionális, magzati és felnőtt) két különböző követelményt kell kielégítenie. A test minden részét el kell látnia a szükséges oxigénmennyiséggel, ugyanakkor el kell szállítania az oxidáció által keletkezett szén-dioxidot. Az egyes stádiumokban az eltérő vérkeringési és anyagcsere-viszonyok miatt más-más szállítandó mennyiségek adódnak. Csak csodálattal adózhatunk annak, ahogyan a Teremtő ezt a problémát megoldotta. Ezért ezzel egy kicsit részletesebben szeretnénk foglalkozni:

Az összes különleges cél eléréséhez egy zseniális molekulaszerkezetre van szükség. Ez a hemoglobin-molekula (Hb), mely kémiailag egy tetramer vasfehérje. Ez egy globinból és négy hem-molekulából áll. A globin négy alegységből, nevezetesen négy láncmolekulából (fehérjeláncok) áll, melyek közül kettő-kettő egyenértékű. Mindegyik lánchoz kapcsolódik egy hem-molekula oly módon, hogy a négy hem-egység „zsebekben”, az egész molekula felszínéhez közel helyezkedik el. A hem egy gyűrű alakú molekula, közepén egy vasatommal. A Hb 0,334 százalék vasat tartalmaz; ez a teljes vérmennyiségében 3 gramm vagy az emberi test vastartalmának 70 százaléka.

A fehérjemolekulák összetételüktől, azaz az előforduló aminosavak fajtájától és sorrendjétől függően jellegzetes térbeli struktúrával rendelkeznek (csavarodás). Ha akár csak néhány aminosavat másokra cserélünk, hozzáfűzünk vagy elhagyunk, megváltozik a molekula geometriai elrendezése és ennek következtében az oxigénszállításra való képessége.

a) Felnőtt stádiumban (a születéstől kezdve) vérünk pontosan azt a hemoglobint tartalmazza (HbA; A = felnőtt), amelynél a négy fehérjeláncnak olyan a kémiai összetétele, amilyen ahhoz szükséges, hogy a teljes molekula éppen azt az oxigénaffinitást mutatja, amire az élethez szükségünk van. A HbA két-két, már említett α és β fehérjével rendelkezik. E láncok kémiai szerkezetét nagyon pontosan be kell tartani, különben súlyos betegségek (anémia, vérszegénység) lépnek fel. Így például a sarlósejt-anémia mutáció révén keletkezett, melynek során a β-láncnak csupán egyetlen aminosava cserélődött ki. Már ez a csekély változás is eltérő hemoglobint eredményez. Ennek alapján belátható, hogy az aminosav-sorrenddel való kísérletezés és annak variálása, amit az evolúciótan megkövetel, nem működhet. A hemoglobin-molekulának kezdettől fogva működőképesnek kell lennie.

b) Embrionális stádiumban (a 3. hónapig) egészen eltérő oxigénmennyiségeket kell szállítani. Vajon mit tett a Teremtő az alkalmazkodás érdekében? Nos, a hemoglobin-molekuláknál két fehérjeszálban úgy állapította meg az aminosavak fajtáját és sorrendjét, hogy az eltérő térbeli elrendezés révén pontosan olyan oxigénkötés jöjjön létre, amire szükség van. A HbA-hoz képest a két β-láncot ε-láncra cserélte ki. Ezért az embrionális hemoglobint Hbα2ε2-nek is nevezik.

c) Magzati stádiumban (a 3. hónaptól a születésig) még egyszer változik az oxigénigény. Az embrionális hemoglobin (Hbα2ε2) két ε-lánca két γ-láncra cserélődik ki, úgyhogy a következő jelölést alkalmazhatjuk: Hbα2γ2 vagy HbF (F = magzati). A magzatot fejlődése során kellő mennyiségű oxigénnel kell ellátni. A légzési gáz és az energiában gazdag anyagok cseréje a méhlepényben (placenta) történik. Ha a magzatnak normál felnőtt hemoglobinja (HbA) lenne, vére csak 60 százalékosan lenne telített. Ezért a Teremtő ehhez a stádiumhoz megtervezte a HbF hemoglobint, amely pontosan a magzati és az anyai vérkeringés közötti összekapcsolásra van hangolva. A HbF speciális térbeli struktúrája révén a HbA-hoz képest 20-30 százalékkal több oxigént képes felvenni az anyai vérből. A magzati HbF hemoglobin kicserélődése HbA hemoglobinra egy nagyon figyelemre méltó folyamat során történik. Már a születés előtt elkezdődik egy „programátkapcsolás” a láncok bioszintéziséhez, úgyhogy születéskor a vörös vértestekben (eritrociták) már csak 60-80 százalék magzati hemoglobin található. Három hónap alatt a HbF hemoglobin csaknem teljesen kicserélődik HbA hemoglobinra. Csodálatra méltó, hogy ezek a folyamatok milyen célorientáltan, pontosan az igényeknek megfelelően zajlanak le.

Ha a hemoglobin és a komplex szintetizáló gépezet keletkezését az evolúciótan szemszögéből akarnánk magyarázni, szinte megoldhatatlan problémák vetődnének fel:

• Hogyan lehetséges, hogy az emberi lét mindhárom leírt stádiumában a pontosan megfelelő kémiai összetételekkel (az aminosavak fajtája és sorrendje a tetramerekben) találkozunk? Egy olyan folyamat, amelynek során a természet különböző aminosav-szekvenciákat próbál ki, hogy aztán megtalálja a legjobbat, nem jöhet számításba, mivel a kombinációk túlnyomó része nem szállítana elegendő oxigént, és ez végzetes lenne.

• Még ha a három különböző stádium közül kettőben a megfelelő molekula szintetizálódna is, a biztos halált jelentené, ha a harmadik stádiumban egy alkalmatlan hemoglobin kerülne felhasználásra.

• A hemoglobin szintéziséhez mindhárom esetben más-más biogépezetre van szükség. A megfelelő időpontban az ε-lánc termelését γ-láncra, majd később β-láncra kell átállítani. Honnan származik az ehhez szükséges komplex gépezet?

A helyes válasz csak ez lehet: Mindennek kezdettől fogva készen kell állnia. Ez csak akkor lehetséges, ha egy bölcs Teremtő mindent úgy tervezett és teremtett meg, hogy teljesen működőképes legyen.

Leukociták: A leukociták, amelyeket fehérvérsejteknek vagy fehérvértesteknek is neveznek, szám szerint sokkal ritkábbak, mint az eritrociták: Egy mm3 vérben 4 000–10 000 van belőlük. Számuk nem állandó, már egy étkezés vagy testi munka után megnő. A leukociták a sejtmaggal rendelkező vérsejtek egy morfológiailag heterogén csoportját alkotják. Funkcióik a védekezés különféle formáival kapcsolatosak. Egy hadsereget alkotnak, amely készen áll, hogy mindhalálig harcoljon, és védje a testet. Ha valahol gyulladás van, billiószámra pusztulnak el. Egy liter vérben kb. hatmilliárd fehérvérsejt van. 600-1000 vörösvértestre jut egy fehérvérsejt. Az eritrocitákkal ellentétben itt tökéletes sejtekről van szó, amelyek sejtmaggal és organellumokkal rendelkeznek. Öt különböző típusuk van. Többségüknél a sejtplazma szemcsés, ezeket granulocitáknak nevezik. Eltérő színezhetőségük alapján megkülönböztetünk neutrofil (a leukociták 60%-a; gör. filosz = barát; semleges festőanyagokkal könnyen színezhető), eozinofil (5%; gör. éósz = hajnalpír; eozin = vörös festőanyag, amit a mikroszkopikus technikában sejtfestésre használnak) és bazofil (2%; bázikus festőanyagokkal színezhető) garanulocitákat. A fehér vérkép maradékát a limfociták (30%) és a monociták (3%) teszik ki.

A leukociták hadserege specialisták nagyszerű csapata. Míg a csapat egyik fele a vérben tart őrjáratot, a másik fele külső szolgálatot teljesít, mivel a szövetek fölött őrködik. A baktériumok, vírusok, gombák és paraziták a bőr sérülésein és a légzőrendszeren keresztül, vagy az emésztő-rendszerből jutnak szervezetünkbe. A szervezet felismeri őket mint ellenséget, és miután lokalizálta őket, akcióba lép a hadsereg. Az ellenséget a bazofil granulociták és a limfociták kémiai fegyverekkel támadják. Ezután megjelennek a harctéren a neutrofil és eozinofil granulociták és a monociták. Ők körülveszik a behatolókat, és bekebelezik őket a sejtplazmájukba, ahol megemésztik őket. Ebben a védelmi rendszerben az a figyelemre méltó, hogy a titkos hadsereg határozottan meg tudja különböztetni a barátot és ellenséget, a testre jellemző és a testidegen elemeket.

Trombociták: Egy egészséges felnőtt ember vére köbmilliméterenként 150 000-350 000 vérlemezkét tartalmaz. A lapos, szabálytalanul kerek, mag nélküli trombociták hosszanti átmérője 1-4 μm, vastagsága pedig 0,5-0,75 μm. Hártyával körülvett sejt-töredékek. 5-11 napot töltenek a vérben. Újraképződésük a csontvelőben történik. A vérlemezkék normális körülmények között egyfajta nyugalmi állapotban vannak. A felületi érintkezés és bizonyos véralvadási tényezők hatására aktív állapotba mehetnek át. Az aktivizált trombociták olyan anyagokat szabadítanak fel, amelyek szükségesek a véralvadáshoz. Fő funkciójuk egy trombocita-dugó kialakítása. Ennek során szétesnek, és anyagaik kiváltják a véralvadást.

A vér és a Biblia: Miután megismertük a vér jelentőségét testünk folyamataiban, bizonyosan másképp viszonyulunk azokhoz a bibliai kijelentésekhez, amelyekben a vérről van szó. Mózes 5. könyvének 12,23 versében ezt olvashatjuk: „A vér a lélek.” A bibliai felfogás szerint a vér – funkcionális jelentőségének megfelelően – az élet hordozója. Miután Káin agyonütötte fivérét, Ábelt, Isten ezekkel a szavakkal vádolja: „Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről” (1Móz 4,10). Mózes 1. könyvének 37,27 versében a „mi testünk és vérünk” fordulatot a nemzetségi hovatartozás és rokonság kifejezésére használják. Isten óvja életünket, ezért tiltja az emberáldozatot (5Móz 18,10) és a kannibalizmust. Aki ember vérét ontja, Isten képmására és így a Teremtőre emel kezet, aki megbosszulja a kiontott vért: „Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert” (1Móz 9,6). E feladat teljesítéséhez Isten hatalmat adott a mindenkori hatóságnak. Isten rendelte ki, és azért hordja a kardot, hogy megbosszulja a gonosztetteket. Ha a kormányzók megbüntetik a gonoszt, a javunkat szolgálják (Róm 13,1-4).

A Biblia különösen gyakran említi a vértanúk (a próféták és igazak, Jézus tanúi) vérét. Máté evangéliumának 23,35 versében Jézus az írástudókat és farizeusokat vádolja: „Úgyhogy rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől…” A Jelenések Könyve többször említi Jézus tanúinak vérét, akik Isten Igéjéért áldozták életüket (Jel 6,10; 16,6; 17,6; 18,24; 19,2).

Isten már az Ószövetségben megmutatja nekünk a vér értékét. Röviddel Izráel népének Egyiptomból való kivonulása előtt Isten megparancsolja, hogy kenjék be házaik ajtófélfáját és szemöldökfáját a páskabárány vérével. Erre a jelre hivatkozva ígérte meg Isten, hogy megóvja népét az elsőszülöttek halálától: „De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét” (2Móz 12,13). Ez már rejtett utalás a tökéletes áldozati bárány vérére, nevezetesen Jézus vérére. Isten előtt nincs bűnbocsánat vérontás nélkül (Zsid 9,22). Ezért Isten Fiának emberré kellett válnia, és meghoznia az egyetlen áldozatot, amely számunkra megváltó erővel bír. Jézus feltámadása után kijelentette az emmausi tanítványoknak: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie” (Lk 24,26). Jézus vére (Zsid 10,19; 1Jn 1,7) vagy a szinonimaként használt kifejezések, mint Jézus Krisztus vére (1Pt 1,2), Krisztus vére (1Kor 10,16; Ef 2,13; Zsid 9,14) vagy az Úr vére (1Kor 11,27) központi helyet foglalnak el az Újszövetségben. Mindezek a fogalmak tömör beszédmódot képviselnek, jelentésük pedig: Jézus Krisztus vérének hullása és halála, önfeláldozása a Golgota keresztjén az elveszett emberiségért. Jézus vérének döntő hatását szeretnénk néhány pontban összefoglalni:

1. Jézus kiontott vére megváltásunk ára. Csak ez teszi lehetővé számunkra az örök életet: „Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg…, hanem Krisztus drága vérén” (1Pt 18-19). „Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda…, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel 21,27). Csak tisztán mehetünk be a mennybe, és e feltétel teljesítését Jézus tette lehetővé: „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7).

2. Jézus áldozatával Isten előtt bűneink ki vannak egyenlítve. Jézus nem csak saját személyes bűneinket törlesztette, de az egész elveszett emberiségért lépett a halál szakadékába: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit” (Jn 1,29). Jézus megváltó tettének hatósugara világosan kifejeződik a Rómaiakhoz írt levél 5,18 versében: „Mármost ahogy egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.” Jézus áldozata minden ember számára elegendő; sajnos csak kevesen élnek vele (lásd Mt 7,13-14 és a 7. pontot).

3. A bűnbeesés mély és áthidalhatatlan szakadékot nyitott a szentséges Isten és az ember között. Jézus megbékéltette az embert Istennel: „Békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által” (Kol 1,20b). Ezáltal közösségben élünk az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal (1Jn 1,3).

4. Jézus vérével megpecsételtetett az „új szövetség”: „Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki” (Lk 22,20). Az úrvacsorában a Jézus Krisztussal való közösség látható kifejezést nyer. Tettéről újra és újra meg kell emlékeznünk: „Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre… E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok az én emlékezetemre” (1Kor 11,24-25). Vele egyidejűleg halálát és újra-eljövetelét hirdetjük: „Mert valamennyiszer eszitek ezt a kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdetitek, amíg eljön” (1Kor 11,26).

5. A Jézus által hozott áldozat megvéd minket Isten minden eljövendő ítéletétől: „Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól” (Róm 5,9).

6. Krisztus vére által kiváltott minket az ördög hatalmából és minden gonosz hatalomból, és megszabadított. Ezzel a bűn rabszolgaságából is kiváltott; az ellenség többé nem tarthat ránk igényt. Jézus vére legyőzte az ellenséges hatalmakat, és mi is e győzelem által élhetünk: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? … De hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,55.57) Így védve vagyunk az ellenség cselvetése, kísértése és erőszakossága ellen. Azokról, akik hitüket nehéz megpróbáltatásokon keresztül is megtartották egészen a célig, ezt mondja a Biblia: „Legyőzték őt (a vádlót, az ellenséget) a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével, és nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel 12,11).

7. Bár Jézus tettének szabadító ereje van minden ember számára, mindenkinek személyesen kell azt elfogadnia. Jézus áldozata nem érvényes általában és automatikusan mindenkire. Isten csak azt részesíti bűnbocsánatban, szabadításban, békében és önmagában, aki ezt valóban akarja. Isten nagyon komolyan veszi akaratunkat, ezért mondja a Biblia korlátozó érvénnyel: „Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül” (Csel 2,21).

¹ Térfogatmértékek: Ebben a fejezetben több helyen előfordulnak térfogatadatok. Ezért itt felsoroljuk a szokásos térfogategységeket, és megadjuk az átszámításukat: 1 köbméter = 1 m3 = 1000 dm3 = 1000 liter 1 köbdeciméter = 1 dm3 = 1000 cm3 = 1 liter 1 köbcentiméter = 1 cm3 = 1000 mm3 = 1 milliliter 1 köbmilliméter = 1 mm3 = 109 μm3 1 köbmikrométer = 1 μm3 = 1 milliárdod mm3 1 liter = 1 l = 1 dm3 = 1000 cm3 = 1000 ml = 100 cl 1 centiliter = 1 cl = 10 ml 1 milliliter = 1 ml = 1 cm3 = 1000 μl 1 mikroliter = 1 μl = 1 mm3.

előző

következő