I. 11 / A Vese – a szűrés rekordteljesítménye

 Az emberi vese a maga 120-160 g súlyával egy komplex fizikai-kémiai üzemet alkot, amely nélkülözhetetlen a vér megtisztításához (lásd az első ábrát). A vesék (páros szerv) ágyéktájon, a gerincoszlop két oldalán helyezkednek el. A testfolyadékok szabályozószervei. Gondoskodnak róla, hogy a sejteket körülvevő extracelluláris (sejten kívüli) folyadék összetétele és térfogata állandó maradjon, és ezzel garantálja a test összes sejtjének optimális működési feltételeit. Ha felesleg van vízből vagy oldott anyagokból, a vesék gondoskodnak a megfelelő kiválasztásról. Ha vízhiány van, működésbe lépnek a takarékossági funkciók, amelyek korlátozzák a további veszteségeket anélkül, hogy az anyagcsere végtermékeinek szükséges kiválasztását akadályoznák. Ezek a funkciók úgy működnek, hogy a vesék szabályozzák a vér vízháztartását és sótartalmát, és kiválasztják a fehérje-anyagcsere bomlási termékeit (húgyanyag), a húgysavat, valamint a mérgező anyagokat.

Ezt szolgálja a vesék számunkra szinte elképzelhetetlenül gazdag vérellátása. Felnőtteknél percenként kb. 1,2 liter vér áramlik át a veséken, ami a vese saját súlyának négyszerese. A fajlagos vérellátás egy orvosi paraméter, amely megadja, hogy percenként mennyi vér áramlik át egy szerven a szerv súlyához viszonyítva. A vesék fajlagos vérellátása (1200 cm3 vér/perc)/ (280 g vesesúly) = 4,3 cm3/g · min. Ez az érték jelentősen felülmúlja a többi nagy szerv, mint az agy, a máj vagy a szívizom fajlagos vérellátását. Naponta 1700 liter vér áramlik át a veséken, ami több, mint a test súlyának 20-szorosa, és az ember teljes vérmennyiségének 340-szerese. Az ember vérének össztérfogata kb. 5 liter. Tehát a veséken óránként a vér össztérfogatának 15-szöröse folyik át. A két vese kb. 2,5 millió vesetestecskéje (glomeruli; lat. Glomerulus = a glomus [= gombolyag] kicsinyítőképzős alakja, többes száma glomeruli) és az ugyanennyi vesecsatornácska, amelyek összhosszúsága csaknem 100 km, hozzájárulnak egy zseniálisan kigondolt fizikai szűrőfolyamat (molekuláris szitálás) működéséhez.

A vesék kiválasztási képességének egyik mértéke az összes glomerulus által időegységenként kiszűrt folyadéktérfogat. Ezt glomeruláris filtrációs rátának (GFR) is nevezik, és értéke 120 cm3/perc. Ebből kiszámítható a napi szűrési mennyiség: 180 liter. A test vérplazmájának (a vér folyadékrésze) össztérfogata (kb. 3 liter) tehát naponta 60-szor van alávetve szűrési és tisztítási folyamatoknak. Ha a szűrési teljesítményt az extracelluláris (sejten kívüli) folyadékmennyiségre (14 liter) vonatkoztatjuk, azt a veseszűrők naponta 13-szor ellenőrzik. A vesetestecskék tehát naponta 180 liter ultraszűrletet (ultrafiltrátum; elsődleges vizelet vagy elő-vizelet) választanak ki. Erre a mennyiségre van szükség ahhoz, hogy a vizeletképes anyagok átmenjenek a hajszálérfalakon. Ha ez az óriási mennyiség közvetlenül kiválasztódna, súlyos vízveszteség lépne fel. A napi vizeletmennyiség 18 vödörre rúgna, és el sem hagyhatnánk a WC-t. Ennek megfelelő lenne a napi ivóvízigényünk is.

Ezért aztán a Teremtő kigondolt egy „rafinált” elvet, amelynek alapján a víznek több mint 99 százaléka és a többi életfontosságú anyag nagy része egy visszanyerő berendezésen keresztül visszakerül a testbe. A vesecsatornácskákon (lásd a második ábrát) keresztül vezető további út során a víz, a cukor és a konyhasó ismét kinyerődik, és visszakerül a vérbe. A visszanyerési arány kb. 100 : 1, úgyhogy egyrészt a felvett folyadék mennyiségétől, másrészt a folyadékveszteségtől (pl. izzadás) függően csak 1-1,6 liter vizeletet kell kivezetni.

A vese metszeti felületén (lásd első ábra) felismerhető egy külső szemcsés kéreg és egy sugarasan csíkozott belső velőréteg. A nefron (a görög nefron = vese szóból) a vese legkisebb működési egysége. A be- és kivezető vérvezetékkel (arteriolák) rendelkező vesetestecskéből (glomerulus), a vesecsatornácskából, valamint a gyűjtőcsőből áll (második ábra baloldali része). A vesetestecskék külső alakjukat tekintve szemcsés szerkezetűek, de belül egy rendkívül ötletgazdag eljárástechnikai apparátussal rendelkeznek: A bemenő vérvezeték (vas afferens ¹, átmérője 20-50 μm) finom vérerek gombolyagává ágazik szét, amelyek átmérője csupán 7 μm = 0,007 mm. Ezek a finom erecskék (kb. 30 kacs; lásd a második ábra jobboldali részét) azután ismét egyetlen kimenő vérvezetékké egyesülnek (vas efferens). Ez a rendszer, mint termelési eljárás, valóságos csoda. A szétágazó vérerek gombolyagát egy duplafalú serleg (Bowman-tok) veszi körül. Ennek a toknak az átmérője kb. 0,17 mm. A toknak azt a pontját, ahová a be- és kimenő ér torkollik, érpólusnak nevezik. A tok belsejéből csak egyetlen kimenő vezeték távozik; ezt a helyet vizeletpólusnak nevezik. A hajszálérkacsok fala rendkívül finom pórusokkal rendelkező szűrőként viselkedik. A pórusátmérők éppen úgy vannak méretezve, hogy a víz és a kismolekulájú anyagok e finom vérerek falán keresztül a tok terébe préselődjenek, ugyanakkor a vértestecskék és a nagy fehérjemolekulák ne tud-janak áthatolni.

Az ultraszűrésnek (ultrafiltráció) eme zseniális konstrukciója révén 24 óra alatt 1 700 liter vérből kb. 180 liter ultraszűrlet (elsődleges vizelet vagy elő-vizelet) keletkezik, vagyis a vér elveszti folyadéktartalmának kb. 10 százalékát. A tok kimenetéhez (vizeletpólus) csatlakozik a vesecsatornácska (tubulus renales; lat. tubulus= kis cső; lat. ren = vese). Ebben megy végbe a víz, a szőlőcukor és más anyagok visszanyerése (reszorpció; visszaszívódás, visszadiffundálás) az elsődleges vizeletből, hogy ismét visszakerüljenek a vérbe. A tokból kimenő tömlő egy tekervényes és egy azt követő egyenes fődarabból áll, melyhez azután a vékony Henle-féle kacs csatlakozik (lásd a második ábra jobboldali részét). Ez a közbenső darab egyenes, majd tekervényes részébe megy át. Végül a vezeték egy gyűjtőcsőbe torkollik. A gyűjtőcsövek kötegszerűen a velőréteg kitüremkedéseiben (veseszemölcsök) végződnek, melyek a vesemedence kehely formájú nyúlványaiba (vesekelyhek) illeszkednek (első ábra). Innen a vizelet a vesemedencébe ömlik, ahonnan a húgyvezetéken keresztül a húgyhólyagba jut.

A vese és a Biblia: Az Isten Igéjével való állandó foglalkozás úgy hat életünkre, mint a megtisztító vesék. Jézus ezért azt mondja tanítványainak: „Ti már tiszták vagytok az Ige által, amelyet szóltam nektek” (Jn 15,3). Jézus vérének megbocsátó ereje a megtisztulás alapja, amit Isten Igéje a gyülekezetnek ígér: „Hogy (Jézus) azt (a Gyülekezetét) megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által” (Ef 5,26).

Vese nélkül meghal az ember. Ha valaki nem nyerte el a bűnök bocsánatát, és így nem tud belőle távozni az élet minden salakja, akkor lelkileg halott. Lelki-szellemi vesék nélkül senki sem élhet, ezért mondja Jézus: „Hagyd a (lelki-szellemi) halottakra, hogy eltemessék (testi) halottaikat” (Mt 8,22).

¹ Vas afferens, vas efferens (lat. vas = ér; affere = odavinni; effere = kihozni, elvezetni): Az arteria interlobularisból jövő és a vese glomerulusába vezető ér. Vas efferens = a vese glomerulusából kilépő ér.

előző

következő