I. 5 / A Szaglás – a szavak nélküli érzék

 A szagok gyerekkorunktól végigkísérnek minket. Elraktározzuk, és évtizedekkel később is tévedhetetlenül felismerjük őket. Egyes illatok bizonyos eseményekre emlékeztetnek – legyen az az orgona vagy ibolya tavaszi illata, az erdő illata egy enyhe nyári zápor után, a tenger levegőjének enyhén sós illata, a párás őszi rétek illata burgonyaszedés idején, vagy a karácsonyi libasült illata. De a kellemetlen szagok is belénk vésődnek – pl. az útkátrány jellemző szaga, egy dohos, nedves pince szaga, a záptojás szaga, vagy akár egy oszló tetem szaga. Aknaként robbannak emlékezetünkben azok a szagok, amelyeket az évek és élmények időközben elhalványítottak. Orrunk nélkülözhetetlen szerv, amellyel környezetünk sok részletét érzékeljük.

A szaglás és az ízlelés a kémiával kapcsolatos, ezért kémiai érzékeknek is nevezik őket. Szaglás nélkül csak édes, sós, keserű és savanyú ízt érezhetnénk. Csak az orr teszi élvezetté az evést és ivást. Szaglóérzékünkön keresztül szimatoljuk meg a táplálékot és a veszélyt, élvezzük az ételt és italt, és örvendezünk a virágok, fűszerek és parfümök változatos illatainak.

Az orr felépítése és működése: Az ember bonyolult felépítésű orrában jelentékeny helyet foglalnak el a szaglóideg sokrétű rostjai. Ide érkeznek be a szagmolekulák, amelyek meghatározott fogadómolekulákba ütköznek. Ezek úgy illenek egymáshoz, ahogy a kulcs illik a zárba. A szaglómező 10-25 millió szaglósejtet tartalmaz a mindkét oldalon kb. 2,5 cm2 felületű szaglási régióban (regio olfactoria). A szaglósejtek az idegrendszer részei, ezért szaglóneuronoknak is nevezik őket. Az ízlelősejtekhez hasonlóan körül vannak szőve támasztó és alapi sejtekkel, és folyamatosan megújulnak. A szaglás szenzorsejtjeinek felezési ideje kb. 10 nap. A szaglósejtek átmérője 5-15 μm (1 μm = 1 ezredmilliméter). Az illatmolekulákat az orr nyálkahártyájában receptorok fogják be. Ezek a szaginformációt elektromos impulzusokká alakítják, és az ún. szaglógumó felé továbbítják. Ez aztán szétosztja őket az agyban.

10 000-nél jóval több szagot tudunk megkülönböztetni. Ez a képesség gyakorlással még jelentősen finomítható, és a hivatásos „szaglászoknál” (parfüm-, kávé- és bortesztelők) különösen fejlett. Nem mindennek van szaga, csak az olyan anyagoknak, amelyek elég illékonyak ahhoz, hogy apró részecskéiket a levegőből be lehessen szippantani. A szagok sokféleségéhez képest nyelvünk nagyon szegény a szagok elnevezését illetően.

Az orrnak ezenkívül nagyon fontos funkciója van a légzésben. A tüdő előnyben részesíti a nedves, felmelegített és megtisztított levegőt. Ezért előnyös orron keresztül lélegezni. A nyálkahártyán keresztül vezető hosszú úton a levegő megnedvesedik és előmelegszik, és az orrnyálka finom szőröcskéi közt fennakadnak a levegő legdurvább szennyező részecskéi.

Az illatanyagok érintkezési helye – a szagló-nyálkahártya – mélyen az orrban található. A szagló-hámszövetben sok millió érzékelő sejt van, amelyek hosszúra nyúlt támasztósejtekbe vannak beágyazva. Az érzőideg-sejtek – azért nevezik így őket, mert egyrészt reagálnak az ingerre, másrészt továbbvezetik az ingerületet – közvetlen összekötő kapcsok a külvilág és az agy között. A külső csúcsukon levő finom csillószőrök nyalábja benyúlik az orrüregbe. Ott egy nyálkás rétegben helyezkedik el, amelyben a levegőből jövő szaganyag-molekulák feloldódnak. A szaglósejtek egész életünkön keresztül folytonosan újraképződnek neuronális alapi sejtekből. Ez különös dolog, hiszen egy szervezet legtöbb idegsejtje, ha elpusztul, többé nem pótlódik. Amint nemrégiben kiderítették, az érzékelhető szagok nagy száma közvetlen kapcsolatban van a gének számával. Az embernél (és az emlősöknél) kb. 1000 gént találtak, amelyek ugyanennyi szaglóreceptort kódolnak (ezek mindegyike a sok millió érzősejt ezreiben fordul elő). Ha egy emlősállatnak 30 000 génje van, eszerint ezeknek nem kevesebb mint 3 százaléka kizárólag olyan fehérjéket kódol, amelyek illatanyagokat kötnek le. Ez az eddig talált legnagyobb géncsalád. Ez a nagy genetikai ráfordítás mutatja, milyen nehéz mérni a különböző szagokat. Minden embernek, kivéve az egypetéjű ikreket, saját egyedi szaglása van, amely genetikailag meg van határozva.

Ezzel éles ellentétben áll a szemben levő receptor-pigmentek száma. Az embernél elegendő három típus, hogy színárnyalatok ezreit tudja megkülönböztetni. Itt azonban alapvetően más a felismerés elve: Mind a három típus a fénynek egy széles, a másik kettőt részben átfedő hullámhossztartományában szólal meg. A legnagyobb érzékenységet a spektrum más-más helyén mutatják, és az ingerületeket az agy kombinálja és hasonlítja össze. Egy ehhez hasonló mechanizmus az olfaktórius (szaglási) jeleknél nem lenne alkalmas, mivel minőségileg nagyon eltérő kémiai komponenseket kell összehasonlítani, méghozzá nagy számban.

Az a mód, ahogy az agy az olfaktórius információt dekódolja, a neurofiziológia központi, de legnehezebb megoldatlan kérdései közé tartozik.

A nem leírható érzék: A szaglóérzék a néma, szavak nélküli érzék. Rendkívül pontos lehet, mégis az ember alig képes leírni egy szagot vagy illatot, amit maga még nem tapasztalt. Naponta 12 000-szer lélegzünk (be és ki), és ennek során 12 köbméter levegőt mozgatunk meg. A belégzéshez kettő, a kilégzéshez öt másodpercre van szükségünk. Eközben az illatmolekulák is áramlanak. Míg egy látott dolgot képek sokaságával a legkisebb részletekig le tudunk írni, úgyhogy a velünk szemben álló pontos képet kap róla, a szagoknál csak általános érzéseinket adhatjuk vissza: kellemes, undorító, csodálatos, izgató. Próbáld meg egyszer szavakkal leírni házastársad, egy cipőbolt, egy pékség vagy egy régi könyvtár illatát. Csodálatos a jó szagmemória – semmi sem idéz fel annyi emléket, mint egy illat.

A tudományosan meg nem értett érzék: A legtöbb szag szagok keveréke, amelyeket nagyszámú illatozó anyag bocsát ki. Így a borok kb. 200, a kávé pedig több mint 500 különböző illatanyagot tartalmaz. Mindeddig sikertelen volt az a kísérlet, hogy a nagyszámú különböző szagot néhány elsődleges szag keverékeként magyarázzák. A szaglás jelensége tudományosan még egyáltalán nincs tisztázva. A szaglóérzék rendkívül érzékeny, és ebben felülmúlja a legtöbb technikai mérőkészüléket. Az etil-merkaptán érzékelési küszöbe 10-13 g (= egy billiomod gramm egytizede = 109 molekula). Nincs tisztázva, hogy kémiailag jelentősen eltérő molekulák sok esetben miért váltják ki ugyanazt a szagérzetet. Másrészt nagyon hasonló kémiai vegyületeknek (pl. sztereo-izomerek) teljesen eltérő szaga lehet. Például a D-karvon és az L-karvon kémiai képlete megegyezik, csak abban különböznek, hogy az előbbi jobbra forgató, az utóbbi pedig balra forgató (egymás tükörképei). Mégis, az egyiknek olyan a szaga, mint a köményé, a másiknak pedig mint a mentáé.

Minden embernek specifikus, csak rá jellemző szaga van, amely ugyanolyan egyedi, mint az ujjlenyomata. Az újszülött megismeri anyja illatát, a felnőttek pedig különbséget tudnak tenni férfi és női testszag között. A kutyák könnyen azonosítják az embereket szaguk alapján, és gazdájukat még akkor is biztonsággal felismerik, ha egypetéjű ikertestvére van. Egy juhászkutyának kb. 220 millió szaglósejtje van. Számunkra az alábbi szagnyomok még éppen hogy érzékelhetők (1 liter levegőben elosztva):

A parfümök fokozzák a jó közérzetet (franc. parfum = jó illat): A parfüm Mezopotámiában kezdte diadalmenetét mint tömjén. A parfüm szó a latin „per” (át, keresztül) és „fumus” (füst, pára) szavakból származik. Egyiptom volt az első ország, ahol feljegyezték, hogy rendszeresen használnak extravagáns illatokat. A temetés és a bebalzsamozás fényűző rítusaihoz fűszerekre és kenőcsökre volt szükség. Hatsepszut királynő uralkodása alatt (Kr.e. 1490–1468) a parfüm általános szenvedéllyé vált. Kleopátra (Kr.e. 69–30) is szenvedélyes parfümimádó volt. Annak a cédrusfa-hajónak, amelyen Antoniust fogadta, illatosított vitorlái voltak. Trónja körül tömjéntartó szelencék álltak, és maga is tetőtől talpig illatozott. A királyok épületeit az ókorban illatok töltötték meg. Palotáik építéséhez szívesen használtak cédrusfát – egyrészt édes gyantaillata miatt, másrészt, hogy távol tartsa a rovarokat.

A Biblia és a szaglás: Az illatanyagok a Bibliában is fontos szerepet játszanak. Így a Biblia megemlít egy keveréket, amelyet virágokból, illatos kenőcsökből és gyümölcsökből állítottak elő, és olívaolajjal vegyítettek: „drága kenet” (Ézs 39,2) és „drága balzsam” (Zsolt 133,2). Eszter könyvének 2,12 verse megemlít egy mirhából készült olajat. A Biblia számos helyen említ illatos növényeket és fűszereket: aloé, balzsam, galbánum, henna, indiai nárdus, kálmos, kasszia, mirha (4Móz 24,6; Zsolt 45,9; Énekek 4,14). Jézus testét a temetéshez aloéval kenték be (Jn 19,39). Salamon az Énekek Énekében különösen sokféle illatot, nárdust, parfümöt és kenőcsöt említ. Egy amerikai írónő az Ószövetségnek ezt a részét „minden idők legillatosabb költeményének” nevezte és „érzéki szerelmi történetnek, melyet átitatnak a parfümök és a kenőcsök”. A szerelmet kellemes illatokkal írja le: „Milyen szép a szerelmed … Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál… Ruháid illata mint a Libánon illata” (Énekek 4,10-11). Az indiai nárdus egy illatos és nagyon értékes növény, amelyet az Énekek Éneke az illatos virágok és fűszerek között sorol fel (4,13-14). Indiai nárdusból készült az az olaj is, amellyel Jézust megkenték Betániában (Mk 14,3; Jn 12,3). János evangéliumának 12,5 verse szerint egy üveg ebből a válogatott parfümből 300 ezüstdénárba került, ami megfelelt egy munkás egy évi bérének. A napkeleti bölcsek három ajándékot hoztak Jézusnak: az aranyon kívül tömjént és mirhát (Mt 2,11).

Az Ószövetségben gyakran ismétlődik ez a fordulat: „Kedves illat az Úrnak” (pl. 1Móz 8,21; 2Móz 29,18.25.41; 3Móz 1,9.13.17). Ezzel azt fejezi ki, hogy Isten kedvét leli az ember cselekedetében. Nóé oltárt épített Istennek, és égő áldozatot mutatott be neki: „Az Úr megérezte a kedves illatot” (1Móz 8,21). Isten maga is érzi az illatokat. A teremtéskor minket is megajándékozott a szaglás érzékével; nemcsak azért, hogy ebben is hozzá hasonlítsunk, hanem azért is, hogy gazdagítsa vele életünket.

A szaglás egy másik bibliai képben is előfordul (2Kor 2,14-16). A rómaiak győztes hadvezéreinek diadalmenetét mindig hadifoglyok kísérték, akik tömjéntartó szelencéket vittek. Az illatot mindenki megérezte, és ez volt a kivívott győzelem jele. Így azokból is jó illat árad, akik Krisztus győzelméből élnek. Pál ezt írja a korintusiaknak: „Mert Krisztus jó illata vagyunk az Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre” (2Kor 2,15-16). Ugyanaz az evangéliumi üzenet száll el a hallgatóság fölött, akár egy illatfelhő. Hatása mégis nagyon különböző. Egy részük elfogadja az Igét, nekik a mondottak üdvösségükre válnak – számukra az élet illata lesz az életre, és ezalatt az örök életet kell érteni. Az elutasítók és közönyösök számára a hirdetett üzenet a halál illatává válik a halálra – vagyis halálos méregfelhővé, hullaszaggá, halálhozóvá, azaz örök kárhozattá. Az üdvözülést és a kárhozatot egy hajszál választja el.

Idézet:

Richard Axel, a biokémia és molekuláris biofizika professzora a Columbia Egyetemen (New York):

„A tudomány eddig csak tapogatózva kutatta, milyen szabályok szerint nyitja meg számunkra a szaglóérzék az emlékezés óriási épületét.”

előző

következő