I. 6 / Az ízlelés – nem csak ínyenceknek

 Az ízlelőérzék a közeli tájékozódást szolgálja. Szervei a szájüregben találhatók, főként a nyelven. Ízlésünk sokfélesége ellenére meglepő módon csak négy minőséget érzékelünk: édeset, savanyút, sósat és keserűt. Minden íz, amit el tudunk képzelni, e négy alapíz kombinációjából keletkezik. Képesek vagyunk arra, hogy nagy finomsággal különböztessünk meg ízárnyalatokat, különösen a borok, kávék és a sajtok hivatásos tesztelői (figyelembe kell venni, hogy ez a szaglóérzékkel kombinálva történik). A szokásos nyelvhasználatban az íny szó jelentése az ízleléshez kapcsolódik. Az ízletes ételt ínycsiklandónak vagy ínyencségnek nevezzük, a hasukat szerető embereket pedig ínyenceknek. Az ízlelőérzék tulajdonképpeni helye azonban a nyelv. A nyelv érzékeny tartományai különböző zónákra oszthatók, melyek külön-külön érzékenyek a négy ízféleség valamelyikére. A nyelv elülső része különösen erősen reagál az édes ízre. A keserű anyagokra érzékeny területek elsősorban a nyelv hátsó részén találhatók. A nyelv peremének hátsó része a savanyú, míg elülső része, a nyelvcsúcs inkább a sós anyagokra érzékeny. A keserű és édes ételek megkülönböztetése olyan fontos életünk szempontjából, hogy ez átvitt értelemben nyelvünkben is lecsapódott. Egy gyermek, egy barátnő vagy egy kiscica – mindegyiküket édesnek nevezzük. Ellenben a vereséget, a fájdalmat vagy a csalódást keserűnek hívjuk. Ha nehéz terhet kell cipelnünk, „keserű piruláról” beszélünk.

Ahogy valamit csak akkor tudunk megszagolni, ha gőzölögni kezd, ugyanúgy valamit csak akkor tudunk megízlelni, ha vízben oldódik. Az érzetek túlnyomó részét mindazonáltal a szaglóérzék (aroma), az általános kémiai érzék (csípősség) és a szomato-viszcerális (gör. szóma = test; lat. viscera = zsiger) érzékenység (hőmérséklet, struktúra, konzisztencia) közvetíti. Hogy milyen nagy a szaglás jelentősége a sokféle érzet szempontjából, amikor egy italt vagy egy finom ételt élvezünk, az világossá válik, ha például orrunk eldugul, mert náthásak vagyunk. Az illatot sokkal könnyebben érzékeljük, mint az ízt: Így például 25 000-szer több molekulára van szükségünk egy cseresznyetorta megízleléséhez, mint megszagolásához.

Az érzékelés ízlelőbimbók segítségével történik. Ezek kb. 70 μm magasak, átmérőjük pedig kb. 40 μm. Az embernek kb. 5 000–10 000 van belőlük. Egy anyag kémiai tulajdonságait nem lehet egyértelműen hozzárendelni egy ízhatáshoz. Így a különböző cukrokon (szacharóz, fruktóz, maltóz, glukóz) kívül az ólomsók is édesek.

Figyelemre méltó az ízlelőérzék nagy érzékenysége a keserű anyagok iránt, amelyekre főként az alkaloidák (pl. kinin, koffein, morfin, nikotin és sztrichnin) jellemző példák. Mivel az ilyen anyagok gyakran mérgezők, életfontosságú az ízlelőérzék figyelmeztetése.

Az ízlelőérzék a táplálék vizsgálatára és élvezetére szolgál. Ezenkívül hatása van az emésztési folyamatra, mivel az emésztőmirigyek kiválasztását ez szabályozza, méghozzá a szükséges váladék mennyiségét és összetételét illetően.

Hol vannak hát a még éppen észlelhető ízek határai? Meglepő, hogy ízlelőérzékünk az anyagok még rendkívül híg oldatára is reagál. 1 cm³ folyadékban oldva az alábbi mennyiségek ízét érezzük:

Általános kémiai érzék: A szagláson és ízlelésen kívül rendelkezünk egy harmadik kémiai érzékkel is. Ez az általános kémiai érzék. Az ehhez tartozó receptorok szabad idegvégződések a szem, a száj, a garat és az orr nyálkahártyájában. Reagálnak ingerlő, valamint szag- és ízanyagokra, megfelelő koncentrációban. Az érzet égés (pl. a szemben hagymapucolás közben, a szájban és a garatban egy csípős paprikával fűszerezett étel élvezetekor) és szúrás (az orrban hagymaszeletelés közben). Nem igazán vagyunk tudatában eme érzékünk egyedülálló voltának. Egy sor reakció létezik az inger csökkentésére: könny-, nyálka- vagy nyálképződés, a szemhéj lecsukódása.

Ízlelés a Bibliában: Jób könyvének 12,11 verse szerint az érzékszerveknek kipróbáló funkciójuk van: „Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?” Isten jóságát is érzékeinkkel észleljük, ezért mondja a 34. zsoltár 9. verse: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr.” Péter első levelének 2,2 verse ezért ajánlja Isten Igéjét mint a növekedéshez nélkülözhetetlen tejet azoknak, akik újonnan fordultak az Úr felé: „hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Pt 2,2b-3).

A menny lényegét Jézus mindig hasonlatokkal fejezte ki, nevezetesen egy nagy ünnepséghez hasonlította. Menyegzőnek nevezte – „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának” (Mt 22,2) – vagy nagy vacsorához: „Egy ember (ezen Istent érti) nagy vacsorát (a menny ünnepét) készített, és sok vendéget hívott meg” (Lk 14,16). A meghívottak némelyike kimentette magát, aminek súlyos következményei voltak. Ezzel ugyanis elutasították a mennyet:

„Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat” (Lk 14,24). Jézus a menny élvezetét itt az íz érzékelésével jellemzi. Lukács evangéliumának 12,37 verse azt ígéri a hívőknek, hogy maga az Úr Jézus fogja őket vendégül látni mint a mennyország vendégeit: „Felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy és felszolgál nekik.”

Az ízlelést a Biblia többször átvitt értelemben is említi, hogy különösen erőteljes formában jellemezze mind az élvezetet, mind a szenvedést. Aki az Úrnak szenteli életét, megízleli a jóságát (1Pt 2,3), a Zsidókhoz írt levél 6,4-5 versei szerint pedig megízleli a mennyei ajándékot, az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit.

Jézus megízlelte érettünk a halált (Zsid 2,9). Ez többet jelent a testi halálnál. Halálával a bűn zsoldját viselte (Róm 6,23), elszenvedte helyettünk az ítéletet, amelyet nekünk kellene, ha nem lenne Megváltónk. Azok számára, akik hisznek az Úr Jézusban, érvényes az ő ígérete: „Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én Igémet, nem látja (vagy nem ízleli meg, mint az 52. versben) a halált soha” (Jn 8,51).

Mivel a Biblia az örökkévalóság lényegét az érzékszervek igéivel írja le, ezt is mondhatjuk: Az örökkévalóság az örökös érzékelés helye.

Idézet:

Francia közmondás: „Aki egy ízletes falatot vesz a szájába, jó hírt üzen a szívének.”

előző

következő