I. 7 / A tapintás – az egész bőrön elosztva

 Azonnal tudatára ébredünk tapintóérzékünk kiterjedésének, ha olyan különböző érzetekre gondolunk, mint a simogatás, dédelgetés, ölelés, csiklandozás, viszketés, karmolás és csók. Vagy gondoljunk az olyan különleges helyzetekre, mint amikor hideg vízbe ugrunk egy forró nyári napon, kihúzzuk a lábunkat az iszapos talajból, vagy a nedves homok csikorog a lábujjaink között. A süketen és vakon született emberek jól mutatják, hogy tapintással is jól lehet tájékozódni. Ha azonban nem lenne tapintóérzékünk, egy elmosódott, tompa világban mozognánk, amelyben az ember elveszíthetné egyik lábát, megégethetné a bőrét és elveszíthetné a tájékozódó képességét anélkül, hogy észrevenné.

Nyelvünk tele van az érintésre, tapintásra és érzésre vonatkozó metaforákkal. Emócióinkat érzéseknek nevezzük, és meghatódunk, ha valami „megérint” minket. A problémák lehetnek csiklandósak (kényesek) vagy húzósak. Egyes emberekkel „kesztyűs kézzel kell bánni”, és ezzel az érzékeny emberekkel való bánásmódot jellemezzük. A zenetanárok megdorgálják diákjaikat, ha nem mutatnak elég „ujjhegyérzéket”, amelyen a játéktechnika iránti, közelebbről nem meghatározható, kifinomult érzéket értik.

Az információ receptorok (lat. receptor = felvevő) segítségével való továbbadásának orvosi elnevezése szenzibilitás (lat. sensibilis = érzékeny, érzékelésre képes). A receptor egy idegrost vagy egy specializálódott sejt végződése, mely képes ingereket érzékelni és ingerületté alakítani.

Általános szenzibilitás: A receptorok óriási mennyiségű információt fognak fel, amit aztán a központi idegrendszer dolgoz fel. Ezt a bonyolult folyamatot szenzibilitásnak (érzékenység) nevezzük. A receptorok a bőrben, a mélyebb szövetekben (pl. izmokban, ízületekben), vagy a zsigerekben helyezkednek el. Elhelyezkedésük szerint megkülönböztetünk felületi, mélységi és viszcerális (zsigeri) szenzibilitást. Szétválasztandó a hallási, látási, szaglási és ízlelési érzéktől, a fenti három típust szomato-viszcerális szenzibilitásnak nevezzük. E jeleknek csak kis része hatol be a tudatba, és vált ki érzeteket. A rájuk ható ingerek típusa szerint megkülönböztetünk mechano-, termo-, kemo- és polimodális receptorokat. Az utóbbiak több ingerformára is reagálnak.

A bőr szenzibilitása: Az alábbiakban a felületi szenzibilitással, vagyis a bőr (cutis) érzékelésével foglalkozunk. A bőr egy (csaknem) vízhatlan burok, azért hogy óvja az összes sérülékeny testszövetet. Ugyanakkor nagy érzékenységű érzékszerv is, amelyen keresztül különböző és egymástól független érzetek közvetítődnek. A bőrön keresztül nagyszámú különböző érzetet érzékelünk: a macska bundájának puhaságát, a fal érdességét, a jég simaságát, a jóleső hőérzetet a szaunában, de a rózsa tüskéit vagy egy friss seb égető fájdalmát is. A bőrön keresztül erős érzelmeket kiváltó ingerek is érnek minket, mint például egy szenvedélyes csók vagy egy gyengéd simogatás. A környezetünkben levő tárgyaknak számos tulajdonságát nem hallás, látás vagy szaglás útján derítjük fel, hanem a bőr érzékei által (pl. súly, hőmérséklet, keménység, érdesség, nedvesség, ragadósság, rugalmasság). Tapintás és tapogatás révén felületi struktúrákat és formákat ismerünk fel.

A bőr tele van szórva érzékelő pontokkal, de eloszlásuk nem egyenletes. Az érzékeny bőrterületeken, például az arcon és a kézen sűrűbben vannak, mint az érzéketlenebb területeken, például a háton. A bőrérzékek három, egymástól független típusba sorolhatók: tapintó-, hő- és fájdalomérzék.

Nemcsak az ujjlenyomatunk egyedi, hanem a pórusmintánk is. A bőr egy kétrétegű hártya. Az alsó, szivacsos irharéteg (dermisz vagy corium) lényegében egy kötőszövet, mely gazdag a kollagén nevű fehérjében.

Védi és kipárnázza a testet, és szőrtüszőket tartalmaz, továbbá izzadságmirigyeket, vér- és nyirokereket. A felső réteg, a felhám vagy epidermisz (lat. epi = rajta, felette; derma = bőr) ellenben csak 0,07-0,12 mm vastag. A bőr választ el minket a külvilágtól. Magába zár, egyedi formát kölcsönöz nekünk, véd a betolakodóktól, hűt vagy melegít, és konzerválja a testünkben levő folyadékot. A bőr a legnagyobb szervünk, és meglepő módon testsúlyunk egyhatodát teszi ki, amelyből csak a felhám súlya 500 gramm. A bőr összfelülete 1,6 négyzetméter. Vízhatlan, lemosható és rugalmas. Vastagsága a különböző testtájakon eltérő. A legvastagabb a kéz belső felületén (tenyér és ujjak) és a talpon levő bőrléc-rendszer; a legvékonyabb a hónaljban és a szemhéjon levő bőrrecézet.

Bőrünk számokban: Egy négyzetcentiméternyi bőrön az alábbiak találhatók:

Bőrünk legfontosabb funkciója, hogy helyet ad a tapintóérzéknek. Az érzékelés csak a második bőrrétegben történik. A felső réteg érzéketlen, könnyen leválik, és azt a csíkot hagyja maga után, amit a fürdőkádban fürdés után láthatunk.

A tapintó- vagy érintőérzék nehezen kutatható. Az összes többi érzéknek van egy lokalizálható kulcsszerve, amely közelebbről tanulmányozható. A bőr az egész test felszínén eloszlik, és nehéz behatárolni vagy kikapcsolni. A tudósok megfigyelhetik a vakokat, hogy többet tudjanak meg a látásról, és a süketeket, hogy többet tudjanak meg a hallásról; de a tapintóérzékkel ez nem lehetséges. Az érintések tízszer erősebbek, mint a verbális vagy emocionális kontaktusok. Ha az érintés nem lenne kellemes, az élőlények nem maradnának fenn. Ha nem esne jól a másik ember megérintése és simogatása, nem lenne szex. A magzat érzi a nedves meleget anyja testében, érzi anyja szívverését és belső ritmusát. Legelőször a tapintása fejlődik ki; az újszülötteknél ez automatikusan működik, mielőtt még kinyitnák a szemüket és érzékelnék a világot.

Rájöttek, hogy a receptorok négy fő típusa mellett még sok más típus létezik, melyek sokféle módon reagálnak. Az érintkezés által keltett érzeteink palettája sokkal összetettebb, mint csupán a meleg, a hideg, a fájdalom és a nyomás érzékelése.

Tapintási érzetek: A mechanikai ingerek a bőrön több különböző érzetet váltanak ki: csiklandozó érzést, érintés-érzékelést, rezgést, nyomást és feszültséget. Különösen érzékenyek az ujjbegyek és a nyelvcsúcs. Az ujjhegyeken mérhetők a pontszerű érintési ingerek érzékelési küszöbei, már 10 μm benyomási mélységnél, sőt a rezgési ingerek esetén kevesebb mint 1 μm-nél.

A bőr egyéb feladatai: Amellett, hogy a tapintás fontos érzékszerve, a bőrnek van még egy sor más feladata is, amelyek közül itt csak néhányat említünk:

1. A bőr passzív, de egyben aktív védelmi szerv, amely véd a káros külső hatásoktól. A behatoló fertőző kórokozók megsemmisíthetők.

2. A bőr fontos szerepet játszik a testhőmérséklet szabályozásában. Arról van szó, hogy a 37°C-os névleges értéket szűk határok között kell tartani, mert a legtöbb szerv akkor működik optimálisan. A bőr érhálózatának vérellátását szabályozva csökkenthető vagy növelhető a hőleadás. A hőleadásnak kb. háromnegyede hősugárzással vagy hővezetéssel történik, egynegyede pedig vízelpárologtatással, részben észrevétlenül a bőrön és a tüdőn keresztül, részben izzadás által. A bőrön keresztül történő láthatatlan vízelpárologtatás a bőrön keresztüli vízleadás egyharmadát teszi ki.

3. A bőr kiválasztó szerv is, mind a faggyú számára, amely hajlékonyan tartja a felhámot és a szőröket, mind az izzadság számára. Különösen sok izzadságmirigy van a kéz felületén és a talpon. A test felületére kb. 200 millió kis (exokrin, külső elválasztású) izzadságmirigy nyílik, amelyek naponta egy liter vizet választanak ki.

4. A bőrnek légzési funkciója is van, hiszen az összgázcsere 1-2 százalékát bonyolítja. Az oxigént felveszi, a széndioxidot pedig mindkét irányban átengedi.

5. A fájdalom egészségünk őrzője. A fájdalomérzet többnyire közvetve, a szövetben felhalmozódó fájdalomközvetítők révén keletkezik, amelyek ingerlik a szabad idegvégződéseket.

A Biblia és a tapintás: Isten maga is rendelkezik az összes érzékkel. Mivel a saját képére teremtett minket, a különböző érzékekkel is megajándékozott. Dániel Belsazár király szemére vetette, hogy a menny Ura fölé helyezte magát, mert „dicsőítette az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak és semmit sem éreznek”. Az emberek által faragott bálványok különös ismertetőjegye tehát, hogy nincsenek érzékszerveik. Ezzel ellentétben az élő Isten lát, hall és érez. A feltámadt Krisztus nem képzeletbeli alak volt, hanem annyira valóságos, hogy az emberek láthatták, hallhatták és megérinthették. Amikor Jézus hirtelen megjelent tanítványai között, azok megijedtek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. Hogy meggyőzze őket valódiságáról, megengedte nekik, hogy megérintsék és megtapogassák: „Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok” (Lk 24,39). János apostol első levelét azzal a tanúbizonysággal kezdi, hogy Isten Fiát a saját érzékszerveivel érzékelte. Jézus létezését saját szeme, füle és keze tanúsítja: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit láttunk szemünkkel, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet Igéjéről” (1Jn 1,1.3).

előző

következő