II. 10 / Személyes tanúbizonyságok: Jézushoz egy könyv útján

Az Olvasó felteheti magának a kérdést: „Hogyan térhetek meg? Hogyan hagyhatom el a halálhajót? Szeretném megtenni! Lehetséges ez ennek a könyvnek a segítségével?” A Biblia elvi választ ad erre. Jézus megváltó üzenetét először is közvetíteni kell: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). Először tehát hallanunk kell Jézus Igéjét. Erre több lehetőség van: Meghallgatunk egy hívogató igehirdetést, amit egy négyszemközti beszélgetés követ, elbeszélgetünk egy tapasztalt keresztyénnel, vagy elolvasunk egy evangelizáló könyvet.

Ezt a könyvet egyenesen abból a célból írtuk, hogy minden részletében bemutassuk az Olvasónak a megtérés útját. A megmentés szükségességét az előző fejezetben kielégítően tárgyaltuk. A következő fejezetben részletesen elmagyarázzuk a megtéréshez vezető utat. Előtte azonban szeretnénk, ha néhány olyan ember szóhoz jutna, akik tanúbizonyságul leírják saját útjukat a megtéréshez. Először egy olyan embert hallgatunk meg, aki szokatlan módon a Nemzetközi Gedeon Társaság (Magyarországon is működnek) Újszö-vetsége révén talált rá a hitre.

Auschwitztól Jézusig

Egy férfinak 1942-től 1944-ig az égetőkemencéket kellett kezelnie Auschwitzban. Csaknem hat évet töltött a koncentrációs táborban, és ezalatt kényszerből megtanulta a német nyelvet. Ő maga lengyel zsidó volt, és nagyon gyűlölte a németeket.

Végül lelkileg megtört emberként, aki képtelen volt bármilyen munkát végezni, kivándorolt Izráelbe. Később az Ezékiás-alagútnál vállalt munkát. Ezt az alagutat egykor Ezékiás király ásatta ki Jeruzsálem alatt, hogy vizet vezessen Gibbon forrásától Siloám taváig. Itt gyógyította meg Jézus a vakon született embert (Jn 9,7).

Itt történt, hogy talált egy háromnyelvű (német-francia-angol) Gedeon-Újszövetséget, amelyet egy turista felejtett ott. Először arra gondolt, hogy eldobja, mivel csak a német nyelvű részt tudta elolvasni, arra pedig nem akart többé emlékezni. Mint később elmesélte, valami ebben – számára megmagyarázhatatlan okból – megakadályozta. Egyszerűen nem tudta eldobni. Miközben az érkező turistákra várt, titokban a könyvet olvasta. Végül elejétől végéig keresztülrágta magát az egész szövegen. Előtte sohasem hallott erről a Jézus Krisztusról. De már Máté evangéliumának olvasásakor – ő ezt a zsidók számára írt evangéliumnak nevezi – felismerte, hogy Jézus a zsidók Messiása.

Sok éven keresztül ez az Újszövetség volt az egyetlen szellemi tápláléka. Nem ismert keresztyéneket, amíg nem találkozott egy fiatal némettel, aki bocsánatot kért tőle azért a jogtalanságért, amit a németek a zsidókkal szemben elkövettek. Ezáltal megnyílt a szíve, és először vallotta meg, hogy ő is hisz Jézus Krisztusban. Azután boldogan elővette a Gedeon-Újszövetséget, amit kincsként rejtegetett, és megmutatta a fiatalembernek az agyonolvasott könyvet ezekkel a szavakkal: „Ebben a Jézusban hiszek. Ami ebben a könyvben áll, igaz. Ez a Jézus az én Uram.”

További példák: Különböző helyeken tartott előadásaim után újra és újra találkozom olyan emberekkel, akik elmondják nekem, hogy egy különleges könyv segítségével jutottak el a megtéréshez. Néhányan közülük tanúbizonyságul röviden papírra vetették, hogyan tértek meg a legkülönbözőbb élethelyzetekből. Hangsúlyoznom kell, hogy az alábbi három példát szubjektív módon választottam ki. Ezek nem reprezentatívak abból a szempontból, hogy mi által jut el valaki a hithez – legyen az egy prédikáció, egy keresztyénnel való beszélgetés vagy egy könyv. A példáknak egyedül az a céljuk, hogy segítsenek megtenni az Olvasónak az előtte álló lépést. Egy ilyen döntést alaposan meg kell fontolni, és a legtöbb esetben belső küzdelemmel jár. Remélem, hogy az alábbi személyes példák az Olvasónak is segítenek.

Egy könyv nyugtalan éjszakát okozott nekem

1992. október 3-án reggel 5 órakor jutottam el a Jézus Krisztusban való hithez. Nevem Anja Raum, 36 éves vagyok, és három gyermek édesanyja. A körülmények hatására, amelyek erősen megváltoztatták az életemet – első gyermek, munkahelyi feladatok (általánosiskolai tanár vagyok), átköltözés egy idegen környezetbe és lányunk neurodermatitis betegsége –, akkoriban gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy mi az életem értelme és célja. Ebben az időszakban volt egy telefonbeszélgetésem Jutta barátnőmmel, akiről tudtam, hogy Krisztusban hívő. E beszélgetés során megkérdeztem tőle, hogy miért éppen a keresztyén hit az egyedüli igazság, és hogy mi a helyzet a többi vallással – vajon mind téved? Jutta erre elküldte nekem az „És a többi vallás?” ¹ című könyvet. Azonnal elkezdtem olvasni. A hegy hasonlata révén, amelynek csúcsán lakik Isten, már az első este világossá vált számomra a keresztyén hit és a többi vallás közötti különbség. Az összes többi vallásban az emberek maguk próbálnak meg – jótettekkel, bizonyos rituálék és hagyományok megtartásával – közelebb kerülni Istenhez. Egyedül a keresztyén hitben jön el Isten Jézus Krisztusban az emberekhez, és ajándékozza nekik a vele való közösséget, ha a hitben elfogadják a Jézus általi megváltást és bűnbocsánatot.

A második este tovább olvastam, és először értettem meg, mit jelent ennek az ajándéknak a visszautasítása. Ez azt jelentené, hogy Isten ítélete alatt állok, hogy az első halál után van egy másik, ami az Istentől való örök távollétet jelenti. Ez szíven ütött és nyugtalanított. Ezzel a nyugtalansággal feküdtem le, és aludni akartam rá egyet; ugyanakkor belül az Istenben való biztonság után vágyódtam. Életemben először imádkoztam őszintén és mélyen felkavarva. Csak néhány mondatot mondtam. Arra kértem Jézust, hogy vegye kezébe az életemet, és elmondtam neki, hogy a Golgotán érettem is meghalt. Azóta örömben élek és abban a bizonyosságban, hogy Jézus az igazság. Különösen fontossá vált számomra Igéje, a Biblia, valamint a többi hívővel való közösség, akik ugyanezt tapasztalták. 1994. március 20-án hitem megvallásaként bemerítkeztem.

Megtérésem előtt sohasem gondoltam volna, hogy egyszer három gyermek anyja leszek. Nagyon féltem attól, hogy egy férfitól függjek, és egy család rabszolgája legyek. Isten azóta megajándékozott egy háromgyermekes családdal, és mindenek-előtt bizakodással a jövőt illetően. Életemnek van értelme és egy csodálatos célja: Istenért élni, és megtanulni egyre jobban szeretni őt. Anja Raum (Rödermark, 36 éves)

A babaruha segítségével jutottam el a hithez

Mivel a templomban nem találtam választ, amikor Istent és az élet értelmét kerestem, és nem értettem, hogy mi közöm van a formális vallásos hithez, a keleti és ezoterikus tanok felé fordultam. Ezoterikus elvakultságom tetőpontján a férjem áthelyezése miatt átköltöztünk egy a holland határhoz közeli, elhagyatott kisvárosba, a teljes elszigeteltségbe. Ott alig voltak kapcsolataink, és az ezoterikus tévtanok egyre inkább félelmet és zűrzavart keltettek bennem. A szellemi ínség eme napjaiban egyszer egy csomagküldő áruház katalógusában lapozgattam. Ez az áruház természetes alapanyagú árukat forgalmazott, és rajtuk keresztül szereztem be gyermekem babaruháit is. Egy ilyen katalógusban szokatlan módon, a tulajdonosnő beszámolt Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatáról, és arról a belső nyugalomról és elégedettségről, amit ezáltal tapasztalt. Az ő tanúbizonysága nagy hatással volt rám. Ezt a belső békét én is szerettem volna megtapasztalni. Az áruk között néhány könyvet is kínáltak. Így megrendeltem többek között a Bibliát, a „Gyakran feltett kérdések”² című könyvet és egy másik könyvet a keresztyén gyereknevelésről.

Egy ezután megrendelt könyvkatalóguson keresztül először jutottam hozzá olyan könyvekhez, amelyek keresztyén szellemben egyértelműen és világosan állást foglaltak az ezoterika (pl. asztrológia, szellemgyógyítás stb.) ellen. Mivel az ezoterikus témákkal való foglalkozás mindig a mélybe rántott, örültem a felismerésnek, hogy Isten mindezt visszataszító bűnnek tartja, és egyértelműen megtiltja. Ezután megsemmisítettem összes okkult könyvemet és tárgyamat, és megszakítottam az ilyen kapcsolataimat. A könyvek olvasása által egyértelműen Krisztus felé fordult az életem. A „Gyakran feltett kérdések” című könyv azért segített sokat, mert kérdés-felelet formájában felvilágosított a bennem felmerülő kérdésekkel kapcsolatban, és pótolta az akkortájt hiányzó keresztyén beszélgetőpartnert. És ami még fontosabb: Gyakorlatiasan és lépésről lépésre bemutatta, hogyan kell az embernek imádkoznia, és az életét Jézus Krisztusra bíznia. Ezután pontosan úgy tettem, ahogy a könyvben le van írva. Fontos volt az a tanács is, hogy minden lépésemet igazítsam Isten Igéjéhez, és így függetlenítsem az érzéseimtől. A könyv részletesen foglalkozott az esetlegesen felmerülő kétségekkel is. Így hát 1994 szeptemberében egy felejthetetlen napon Jézus Krisztus Uram és Üdvözítőm lett.

Mióta Jézus az Uram, minden negatív dologtól megszabadultam, ami előtte az okkult dolgokkal való foglalkozás miatt nyomasztott. Azt tapasztaltam, hogy Jézus létezik, ma is él és ma is segít, ha az ember kész egészen rábízni magát. Az ott töltött idő – időközben már elköltöztünk onnan – utólag száműzetésnek tűnik számomra, ahol észhez kel-lett térnem és meg kellett találnom Istent. Hálás és boldog vagyok, hogy Isten eljuttatta hozzám azokat a könyveket, amelyek segítettek nekem végigjárni az utat, és hogy a „Gyakran feltett kérdések” című könyvből gyakorlati tanácsokat kaptam arra vonatkozóan, hogyan kell Jézus Krisztushoz imádkoznom, és őt mint Uramat és Megváltómat életembe befogadnom.

Astrid K. (Münster, 35 éves)

Kérdések, amelyekre választ keresünk

Feleségem, Carola és én, Lutz Meyer éppen öt éve vagyunk hívők. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy együtt juthattunk el a hithez. Erről szeretnék röviden beszámolni:

Azután, hogy gyerekkoromban részt vettem egy gyermekeknek tartott bibliaórán és rendezvényen, már régen nem volt semmilyen kapcsolatom a keresztyén hittel. Utólag visszagondolva rá, a konfirmáció „intermezzo”-ja is csak üres formaság volt, amit azért csináltam végig, mert mindenki ezt tette. De ennek semmilyen hatása nem volt Istennel való viszonyomra. Ez az Isten nélküli állapotom 27 éves koromig tartott. Akkoriban a mostani feleségem – akkor már baráti viszonyban voltunk – a főiskolán, ahol szociális munkásnak tanult, erős elutasítást tapasztalt konzervatív magatartása miatt. Felfogását diáktársai és tanárai keresztyén értékekként értelmezték, bár ez csak feltételezés volt. Isten azonban arra használta ezt a körülményt, hogy minket magunkat is kíváncsivá tegyen. Kerestük egyrészt a házasság, a házastársi hűség, a család, a hagyományos férfi és női szerep erős elutasításának, másrészt a keresztyénség elvi elutasításának okait. Mivel közös jövőnket mint házaspár – és később mint család – klasszikus szereposztásban képzeltük el, kíváncsiak lettünk. Talán összefügg a mi szerepfelfogásunk a keresztyén hittel? Ezeknek az embereknek az agresszív magatartása arra ösztönzött minket, hogy mélyebben elgondolkodjunk ezekről a kérdésekről. Egymás között is éles vitákat folytattunk, anélkül azonban, hogy saját szilárd alapunk lett volna.

Abban az időben a feleségem gyakorlaton volt családoknál. Így ismerkedtünk meg egy Németországba kitelepült családdal. Ezeknél az embereknél megtudtuk, hogyan függ össze a mi családról vallott felfogásunk és a keresztyén hit. Nagyon hálásak vagyunk Istennek e család tanúbizonyságáért és imáiért, amelyek nagy segítségünkre voltak a hit felé vezető úton. Általuk Isten arra ösztönzött minket, hogy ezt követően több mint egy éven keresztül egyre intenzívebben foglalkozzunk a keresztyén hittel. Én mint természettudományos érdeklődésű ember (gépészmérnök vagyok) azt is fontosnak találtam, hogy választ kapjak a „teremtés vagy evolúció” kérdésére, hiszen ha hinni akartam a Bibliában, akkor elejétől a végéig hinnem kellett benne, hogy végre szilárd talajt érezzek a lábam alatt. Többé nem érdekeltek a filozófiai és vallási elméletek, amelyek mindig csak részválaszokat adtak. Az olyan könyvek, mint a „Teremtés + evolúció = ?” ³ vagy „És a többi vallás?” ⁴ sokat segítettetek nekünk ebben a helyzetben. Miután Isten többféle módon világossá tette számunkra, hogy meg kell térnünk, még számos kérdés állt az utunkban – talán tudatlanságunk miatt –, például: „Eljutottunk-e már odáig? Eleget tudunk-e már? Kellően ráálltunk-e már?” Ebben segített sokat az „És a többi vallás?” című könyv, amely világosan rámutat, hogy nekünk semmilyen előfeltételt nem kell teljesítenünk. Még egyszer átolvastuk a megtérésről és újjászületésről szóló szakaszokat, majd Isten előtt közösen megvallottuk bűneinket, és Istennek golgotai műve iránti hálával fogadtuk a bűnbocsánatot és az új, örök életet. Sokat segített helyzetünkben, hogy ez a könyv nagyon világosan megmutatja az üdvösséghez vezető utat, és nem hiányoznak a megtéréshez vezető gyakorlati lépések sem. A mi esetünkben, ahol a megtérés nem egy tapasztalt keresztyén jelenlétében történt, nagy jelentősége volt a könyv által nyújtott segítségnek, egészen a részletesen megfogalmazott imáig, amely fontos támpontot jelentett. Az is világossá vált számunkra, milyen fontos, hogy egy bibliai beállítottságú gyülekezethez tartozzunk. Jelenleg egy evangéliumi gyülekezet tagjai vagyunk.

Carola és Lutz Meyer (Kalletal, 25, ill. 34 évesek).

¹ Magyarul: Evangéliumi Kiadó, 1995.

² Magyarul: Evangéliumi Kiadó, 1999.

³ Magyarul: Evangéliumi Kiadó, 1991.

⁴ Magyarul: Evangéliumi Kiadó, 1995.

előző

következő