II. 14 / Mit tudunk a mennyről?

A mennyről szóló alábbi csípős megjegyzés Heinrich Heine-től (1797–1856) származik: „A mennyországot bízzuk a verebekre s angyalokra!” (Németország, téli rege). Később megváltozott a véleménye, miután leírta ezt a sort, különben a sötétség birodalmában búsulhatna örök bezártságán.

A mennyet mint fogalmat sok szólásban használják, hogy leírják az élet szépségeit. Ha valaki boldog, akkor a „hetedik mennyországban” érzi magát. Ha valami nagyon jó, az „mennyei”. Sőt, van egy finom fagylalt, melynek neve „Mennyei eledel”. A legtöbb ember mindössze annyit tud a mennyről, amit az ezekhez hasonló mindennapi kifejezésekben hall. Ez minden, ami elmondható a mennyről?

Mit tudunk tehát a mennyről?

Közelebbről megvizsgálva világossá válik, hogy a szólások messze vannak a menny kielégítő leírásától. Isten egy sor jellemző részletet árult el nekünk a mennyről. A Biblia az egyetlen hiteles információforrás – minden más merő spekuláció és az emberi képzelet terméke. A Biblia gyakran beszél erről a témáról, ami az emberiség legfontosabb célja. A menny számos tulajdonsága világossá válik, ha Isten Igéjét olvassuk, és némi logikával megpróbáljuk megérteni. Összehasonlításul, tanulmányunkban időnként hivatkozunk földi életünk idevágó aspektusaira.

Azt, hogy a Biblia igazat mond-e a földi dolgokkal kapcsolatban, könnyen ellenőrizhetjük. Amit azonban a mennyről mond, hit által kell elfogadnunk. Ezért mondta Jézus: „Ha a földi dolgokat mondtam el nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeieket mondom el nektek?” (Jn 3,12).

Lehetetlen felfogni, hogy ez az örök és mindenható Isten szeretné velünk megosztani a mennyet. Elküldi szolgáit, hogy hívjon minden népet és nemzetet, míg mindnyájan el nem jönnek: „Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts mindenkit bejönni, hogy megteljék a házam” (Lk 14,23).

Isten félreérthetetlenül leírta a mennybe vezető utat, nehogy elmulasszuk életünk legnagyobb lehetőségét. Jézus ezt állítja a János 14,6 versben: „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Ez az ige a mennyben teljesedik be. Csak azok jutnak a mennybe, akiket az Úr Jézus szabadított meg (Jn 3,36; 1Jn 5,13).

Az alábbi tíz pontban részletesebben megvizsgáljuk a menny természetét.

1. A menny az a hely, ahol tökéletesen boldogok leszünk

Jean Jacques Rousseau francia filozófus (1712–1778) nem jut közelebb a boldogság lényegéhez, amikor megjegyzi: „A boldogság azt jelenti, hogy van egy kövér bankszámlánk, egy jó szakácsunk, és kiváló az emésztésünk.” Voltaire (1694–1778) azt állítja, hogy „a tökéletes boldogság ismeretlen, az nem az ember számára lett megalkotva.” Ennek a filozófusnak sincs igaza. Jézus képes valóban boldoggá tenni minket. Amikor Jézus boldog vagy áldásos életről beszél, az sokkal többet jelent, mint amit manapság a ’boldogság’ szón értünk. Fontos, hogy ez a boldogság örök. Jézus fő feladatát az emberek megmentésében látta (Mt 18,11). Akik megmenekültek, boldogok, mert részesülnek a menny dicsőségében. E legmagasabb rendű boldogság itt kezdődik a földön, és a mennyben teljesedik be: „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25). Csak azok ismerik meg a valódi örömöt és boldogságot, akik megmenekülnek.

A mennyben, ahol nincs bűn, a boldogság tökéletes és örökkévaló, mert az ottani életet a jelenvaló világ egyetlen negatív vonása sem árnyékolja be.

A földön sok embernek kimondhatatlan szenvedést kell elviselnie. A világ könyvespolcai tele vannak a szenvedés különböző formáinak leírásaival és számtalan kérdéssel arra vonatkozóan, hogy egy mindenható és szerető Isten hogy engedheti meg, hogy ezek megtörténjenek.

Az özönvíz óta az emberiség nem immunis a katasztrófákkal szemben. 1755. november 1-jén egy földrengés romhalmazzá változtatta Lisszabont. Hatvanezer ember halt meg. Ez az esemény nem illett bele a korabeli emberek világnézetébe. Goethe, a nagy német író és költő mélyen felindulva és kritikusan ezt írta: „Isten, a menny és a föld Teremtője és Megtartója nem mutatkozott túl atyainak, amikor egyaránt büntette az igazakat és a gonoszokat.”

Nincs hiány a szörnyű szenvedés leírásaiban. Az áldozatok nagy száma nem számít – mindegy, hogy hatmillió vagy hatvanezer. Már egy ember halála is elég ahhoz, hogy megkérdezzük: „hogy engedhette meg Isten, hogy megtörténjen?” A halál utáni életben a szenvedés nyomtalanul elmúlik. Ott semmi sem emlékeztet majd minket a fájdalomra, a háborúra, a gyűlöletre és a halálra. „Letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21,4).

Testünk akkor majd megszabadul minden betegségtől és múlandóságtól. Nem kell többé harcolnia baktériumokkal, vírusokkal, fertőzésekkel, szív- és tüdőbetegségekkel. Nem lesznek kórházak és börtönök. Nem lesz többé szükség orvosokra, ápolónőkre, rendőrökre, börtönőrökre és sírásókra.

Ha egyszer bejutottunk a mennybe, senki sem akar majd közülünk visszatérni a földre. A terhek és gondok ideje örökre véget ér.

Nagy Frigyes porosz király (1712–1786) a Berlinhez közeli Potsdamban épült kastélyát Sanssouci-nak (gond nélkülinek) nevezte, de élete tele volt gondokkal. A Sanssouci kifejezés csak a menny leírására illenék. A menny az egyetlen hely, ahol nincs harc, sem gyűlölet, sem hűtlenség, sem gondok, sem összetört szívek.

2. A menny az érzékelés örömeinek helye

Mi emberek rengeteg pénzt költünk arra, hogy valami különlegeset láthassunk vagy hallhassunk.

• Az emberek elképesztő árakat fizetnek, hogy ott lehessenek az olimpiák megnyitó ünnepségein. Az 1996-os atlantai nyári játékokon egy jegy több mint ezer dollárba került, nem beszélve a jegyüzérek ennél is magasabb árairól.

• A híres karmesterek koncertjei népszerűek azok között, akik valami különlegessel akarnak kedveskedni a fülüknek. Ugyanolyan keresettek a színdarabok bemutató előadásai.

• A tenisz- vagy futballrajongók számára a wimbledoni döntők vagy a Superbowl játékok különleges élvezet jelentenek.

Minden, amit vonzónak, szemet gyönyörködtetőnek vagy a fül számára kellemesnek tartunk, elhalványul, ha a mennyhez hasonlítjuk. A Biblia találóan írja le Isten bölcsességét és a mennyet, amikor ezt mondja: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette az Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2,9).

A mennyben nem csak szemünk és fülünk, de minden érzékünk kielégül. Ez magában foglalja például az ízlelőbimbóinkat is, de annál sokkal többet jelent – a mennyben elérhető lesz minden, amitől jól érezzük magunkat: szeretet, béke, öröm, barátságosság, jóság.

3. A menny a véget nem érő ünneplés helye

Hogyan készülünk egy ünnepségre? 1998. március 23-án Los Angelesben sor került az Oscar-díjak éves átadási ünnepségére. A végén volt egy filmgála, melyre meghívtak több korábbi Oscar-díjast, támogatót és színészt. Egy magazin így írta le az ünnepség előtti lázas készülődést:

„Az átadási ünnepség előtt:

három hónappal: bejelentkezés a fodrásznál

egy hónappal: gyógyfürdő

10 nappal: hajvágás

3 nappal: szolárium

Az átadás napján:

reggel: testedzés, zuhany, hajmosás, könnyű reggeli

délben: várakozás a fodrászra

délután: várakozás a sminkesre

pontosan du. 4-kor: a vendégeknek az auditóriumban kell lenniük

Azután bezárulnak az ajtók. A kocka el van vetve. ’És az Oscar-díjat kapja…’”

Amint ez a példa mutatja, a készülődés egy ünnepségre, amely csupán néhány óráig tart, komoly ráfordítást igényel. A sztárok az idő nagy részét szépségük karbantartásával töltik. Ebben a világban minden romlandó, és a szépség elhalványul. Az idő múlásával a mesterséges kompenzálásra egyre több energiát kell fordítani. A mennyben minderre nem lesz szükség. Pontosabban: dicsőségesek leszünk, és a dicsőség a szépség felsőfoka.

Jézus leírását az Ószövetségben is olvashatjuk: „Uralkodik az Úr! Fenségbe öltözött” (Zsolt 93,1). Ő a „dicsőséges Úr Jézus” (Jak 2,1). Nagy hatalommal és dicsőséggel fog eljönni (Mt 24,30). János 17,22-ben így imádkozik Atyjához: „Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam.”

Istennek van itt egy problémája: Hogyan értetheti meg velünk, emberekkel a menny dicsőségét és ünnepélyességét? Jézus ezt így magyarázza el egy példabeszédben: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának” (Mt 22,2). A menyegző a legszebb ünnepség a földön. Minden elő van készítve, a legapróbb részletig:

• a szívesen látott vendégeket meghívják

• a legjobb ételeket és legfinomabb italokat szolgálják fel

• e különleges napon nem beszélnek a gondokról

• a menyasszony szebb, mint bármikor előtte, és élete legszebb és legbecsesebb ruháját viseli

• mindenki jól érzi magát

E jól ismert képet használva, Jézus megpróbálja úgy leírni számunkra a mennyet, mint nagyon szép ünnepséget. Az utolsó vacsoránál ezt mondja tanítványainak: „Mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában” (Mt 26,29). Ez a bor semmihez sem hasonlít, amit itt a földön megkóstoltunk. Azt gondolom, hogy enni is fogunk a mennyben. Hogyan értelmezhető másképp Lk 12,37: „[Jézus] felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik”.

Joggal feltételezhetjük, hogy gazdagon megterített asztal lesz. A „pompás” és „drága” földi jelzők túl szegényesek annak leírásához, amit majd a mennyben találunk. De világos, hogy a menny ünnepélyes.

Most jön a meglepetés: A menny nemcsak hogy hasonlatos egy menyegzőhöz, de ténylegesen olyan hely, ahol valódi menyegzőt tartanak. Jelenések 19,7-ben ezt olvassuk: „Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya”. Maga Jézus a vőlegény, és mindenki, aki általa szabadult meg, menyasszony.

Akiket meghívnak, boldognak tekintheti magát. A tékozló fiúról szóló példabeszédben azt olvassuk, hogy „elkezdtek vigadozni” (Lk 15,24). A mennyben soha sincs vége az örömnek; megbecsülni sem tudjuk ennek a boldogságnak a mértékét.

4. A menny gyönyörű hely

Jézus mondta a Hegyi Beszédben az általa teremtett világgal kapcsolatban: „Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akárcsak egy is” (Mt 6,28-29). A teremtett világ tanúsítja, mennyire szereti a Teremtő a szépséget, amit az emberiség utánozni sem tud. Isten az alkotója mindennek, ami szép.

Sok szenvedés után Isten megáldotta Jóbot: „Lett még hét fia és három leánya is. Első leányát Jemimának [galambocska], a másodikat Keciának [fahéjvirág], a harmadikat Keren-Happúknak [drága edény] nevezte el” (Jób 42,13-15). A Biblia hangsúlyozza Jób lányainak szépségét. Bármelyik Miss World szépségversenyt megnyerték volna.

Magáról Jézusról, a Teremtőről, ezt mondja a 45. zsoltár 2. verse: „Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkaidról, meg is áld Isten örökre!” Amikor azonban Isten feláldozza a kereszten az emberiség bűneiért, feladja szépségét, és amint Ézsaiás 53,2-ben olvassuk: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.”

Jézust a Biblia mindig szépnek és tökéletesnek írja le. Ézsaiás 33,17-ben ez áll: „Saját szemeddel nézheted a király szépségét.” A Felséges Jézus című német evangéliumi ének különösen megkapóan fejezi ki ezt a vonását:

(A német „Schönster Herr Jesu” című ének – 1677)

Ha Isten szépség iránti szeretete a teremtett világban is megnyilvánul – minden hópehelyben, liliomban, orchideában és a számtalan egyéb virágban vagy egyes madarak pompázatos tollazatában –, mennyivel inkább vonatkozik ez a mennyre, amelynek egyik legfontosabb tulajdonsága a szépség!

Sokan itt a földön keresik a szépséget. Az arcplasztikai műtétet végző sebészek rendkívül keresettek. Virágzik az az iparág, amely a szépségjavító és -megőrző termékek készítésére és eladására specializálódott. Mégis, a világ leghíresebb szépségkirálynőinek szépsége is elhalványul. A földön minden romlandó (Róm 8,20).

Erzsébetet, Ausztria császárnéját és Magyarország királynéját – inkább Sissi becenéven ismerjük (1837–1898) – a 19. században Európa legszebb nőjének tartották. Olyan hiú volt, hogy a harmincadik születésnapja után nem engedte, hogy megfessék a portréját, nem is beszélve a fényképezésről. Annelie Fried német írónő ezt írja: „A televíziós háziasszonyok lejárati korhatára negyven év. Ezután a foteljében ülő tv-néző a ráncait kezdi számolgatni.”

A menny ezzel ellentétben az örökké tartó szépség helye. Mindenki, aki odajutott, örökre szép marad. Amikor Jézushoz hasonlóvá válunk (1Jn 3,2), szépségét is örököljük. Az „örök fiatalság” földi fogalma közel sem alkalmas a mennyei ideál leírására.

5. A menny az a hely, ahol életünk beteljesedik

Az emberiség nagy része a szegénységi küszöb alatt él. Naponta negyvenezer gyerek hal meg, mert nem jut elég élelemhez. Mások gazdagok; ők mindent megengedhetnek maguknak, amit megkívánnak, és mégis boldogtalanok. Sokan szenvednek depresszióban és nyugtalanságban, vagy egyszerűen csak unatkoznak.

Jézus tisztában van az emberek érzelmi és fizikai szükségleteivel. „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül” (Mt 9,36). Segíteni akar; ezért nevezi meg eljövetele fő okaként János 10,10-ben: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

A Jézushoz való megtérés olyan gyökeresen megváltoztatja földi életünket, hogy világosan látjuk a régi és az új élet közötti különbséget (Róm 6,4; Kol 2,6; 1Pt 4,3). De életünk csak akkor teljesedik be tökéletesen, amikor bejutunk a mennybe. Ott azonnal tudni fogjuk, mit jelent az élet valódi minősége.

Egy kritikus mondta egyszer, hogy nem szívesen ülne egy felhőn és hárfázna tízezer éven keresztül. Ez egy kiagyalt kép a halál utáni életről, és a Bibliában nem található meg.

A mennyben bőség van mindenből. Ott ismeretlen a hiány fogalma. Semmi sem szorul javításra. Az unalom is ismeretlen, mert a menny tökéletes, és beteljesült életet kínál.

Míg a pokol úgy írható le, mint a beteljesületlen vágyak helye, a mennyben nem lesz többé sóvárgás. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyben minden földi vágyunk teljesül, hanem azt, hogy osztozunk a menny gazdagságában – olyan gazdagságban, amit el sem tudunk képzelni – olyan gazdagságban, ami fölöslegessé teszi a földi vágyakat.

Amikor szép pillanatokat élünk át itt a földön, szeretnénk marasztalni őket. Erről beszél Goethe, amikor ezt írja: „Maradj még, hiszen oly szép vagy!” A kamerák és a videók foglyul ejtik a múltat; ezek nem az életet ábrázolják. A menny viszont úgy írható le, mint örökké tartó egyidejűség. Semmit sem korlátoz a halandóság. Minden állandó.

Itt a földön egyszerre csak egy helyen lehetünk. Minden költözés elválaszt minket azoktól, akiket szeretünk. Búcsúzni gyakran fájdalmas. A mennyben sohasem kell búcsúznunk.

6. A menny mindnyájunk otthona

E világ építészei állandóan új típusú épületeket álmodnak meg. Jörn Utzont, a Sydney Operaház építészét egy meghámozott narancs ihlette meg. Megcsodáljuk a hatalmas üvegpalotákat és az égig érő betontornyokat. Egy építész egyszer azt írta, hogy „az építészet egyesíti a művészet igényeit a műszaki tökéletességgel. Az építészet kifejezi az emberiség sóvárgását az örökkévalóság iránt. Az olyan emlékművek, mint a kínai nagy fal vagy a gizai piramisok, amellett, hogy zseniális építészeti alkotások, az emberi kéz legtartósabb alkotásai közé tartoznak.”

Egy az északi-tengeri Juist szigetén levő tizenkilencedik századi fürdőhelyen teljes felújítás után 1998-ban újra megnyitottak egy különleges épületet. Neve Tengerparti Fehér Kastély, és egy magas dűnén épült. Az ember ezt az épületet pillantja meg először, ha a tenger felől közelíti meg a szigetet. A bálteremmel, étteremmel, gyermekjátszótérrel és exkluzív bárral felszerelt ötcsillagos hotelben magánlakosztályok is rendelkezésre állnak csillagászati áron (egy 80 m2-es lakosztály kb. 850 $US). De még a legfényűzőbb lakosztályok sem nyújtanak egyszerre kilátást a tengerre és ragyogó napsütést. Az északi fekvésű lakosztályokból kilátás nyílik a tengerre, de oda nem süt be a nap. Ha valaki napos lakosztályt szeretne, le kell mondania a tengeri kilátásról. Még ezen a csodásan szép és drága helyen sem kapunk meg mindent.

Halálunk után olyan otthonban szeretnénk élni, amelyet Jézus tervezett. Amit a világ Teremtője épít, az valami olyasmi, amiről a földi építészek még csak nem is álmodnak. János 14,2-3-ban Jézus ezt mondja: „Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”

Jézus már kétezer éve építi otthonunkat. Milyen csodálatos lehet! Mennyei otthonunk felülmúl minden kényelmet, amit a juisti fürdőhely nyújt. Ha a teremtett világban minden hópehely és tölgyfalevél egyedülálló, mennyivel inkább igaz ez a Jézus által épített otthonokra! Nincs ismétlődés; minden arra a személyre van szabva, aki ott fog lakni. Van egy örökkévaló helyünk a mennyben, egy olyan nap alatt, amely sohasem nyugszik le.

7. A menny olyan hely, ahol uralkodni fogunk

A menny számunkra a dalolás és örvendezés helye lesz, de kötelességeink is lesznek: „És uralkodnak örökkön-örökké” (Jel 22,5).

A tíz mináról szóló példabeszédben (Lk 19,11-27) a nemesember mind a tíz szolgájának ad egy-egy minát, és meghagyja nekik, hogy kereskedjenek vele. Az első szolga tíz minával növeli az összeget, a második öttel. Amikor Jézus ítélkezik, ezt mondja az első szolgának: „Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött” (Lk 19,17). A második szolga is megkapja, amit megérdemelt: „Uralkodj te is öt városon” (Lk 19,19).

Ebből arra következtethetünk, hogy halálunk után Jézus részben átadja nekünk az uralkodás felelősségét. A kijelölt területek nagysága nem lesz azonos, hanem attól függ, milyen szorgalmasan dolgoztunk Isten országáért itt a földön. A mennyben együtt uralkodunk majd Jézussal. Részt kapunk az uralkodásból az örökkévalóságban.

Itt a politikusok mindent megtesznek azért, hogy megválasszák őket. A mennyben automatikusan megkapjuk a kormányzás tisztségét. Ez a feladat sok kreatív és változó kötelességgel jár majd. Kötelességeink teljesítése könnyű lesz, mert a mennyben nem lesz munkahelyi stressz, „szamárlétra” és politika.

8. A menny az a hely, ahol Jézus lakik

A történelmi találkozásoknak néha messzeható következményei vannak. Például a porcelán előállításának ismeretét a fizikus Tschirnhaus és az alkimista Johann Friedrich Böttger találkozásának köszönhetjük. Még manapság is különleges dolgok származhatnak egy váratlan találkozásból, különösen ha Isten keze van benne. Két ember összejön, akik előtte sohasem találkoztak. Kialakítanak egy közös álláspontot, és ennek megfelelően cselekszenek, aminek aztán jelentős következményei vannak.

A legjelentősebb és legmesszehatóbb következményekkel járó találkozás az, amikor valaki Istennel találkozik. Az illető személy azután örök életre talál Jézusban. A Biblia sok ilyen találkozást említ. Zákeus, a korrupt jerikói fővámszedő, megváltoztatta életmódját, és hívővé vált (Lk 19,1-10). Az etióp kincstárnok Jeruzsálemben kereste Istent, és a sivatagban találta meg. Csak akkor folytatta útját örvendezve, amikor megbizonyosodott az üdvözülésben (Csel 8,26-39). Saulusból Jézus által lett Paulus. Pál, aki korábban a keresztyének üldözője volt, minden idők legjelentősebb hittérítője lett (Csel 26,12-18). Ugyanígy mindenki találkozhat Jézussal, ha nyitott szívvel közelít hozzá. Azok, akik elég bátrak, hogy találkozzanak vele, jutalmul beléphetnek a mennybe.

Jézus a János 17,24-ben így imádkozik Atyjához: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok.” Ez az ima a mennyben teljesül be. Vele leszünk az idők végezetéig. Ha a hit teljes kinyilatkoztatást nyer, akkor a csodálkozás lép a helyébe. Amikor Sába királynője megérkezett Salamon udvarába, meglepetésében felkiáltott: „még a felét sem mondták el nekem” (2Krón 9,6). A csodálkozás e kifejezése még inkább illik arra a helyzetre, amikor megérkezünk Isten országába. Itt a földön sok égető kérdés van, amelyre választ keresünk. Ott Jézusban mindenre magyarázatot találunk: „És azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit” (Jn 16,23).

Isten és Jézus jelenlétében „éjszaka sem lesz többé” (Jel 22,5). A mennyben nem lesz többé szükségünk alvásra, ezért ágyra sem. A nap örökké sütni fog, de a fényt nem egy égitest sugározza. Az örökkévalóságot nem a teremtett nap, hanem „Isten dicsősége világosítja meg, és lámpása a Bárány” (Jel 21,23). Ézsaiás prófétaként látta az örök napot Isten országában: „Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Nem megy le többé napod” (Ézs 60,19-20).

Emberek ezrei töltik szabadságukat a túlzsúfolt tengerparti strandokon, hogy süttessék magukat a tűző napon. Legtöbben nem kapnak mást, csupán jól leégnek, és együtt kell élniük a bőrrák veszélyével, aggódva, hogy napolajuk SPF (védőfaktor) értéke elég magas-e a káros sugarak kiszűréséhez. A menny örök napja azonban jót tesz nekünk, és sohasem éget meg. Nem az a perzselő nap lesz, amelyet a föld sivatagaiban megismertünk (Jel 7,16).

9. A menny az a hely, ahol hasonlóvá válunk Jézushoz

Alig merem kimondani, de le van írva 1Jn 3,2-ben: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá.”

Mit jelent ez? Isten az embert saját képére teremtette, de ezt az azonosságot a bűnbeeséskor elvesztettük. A Biblia Jézusra utal, amikor azt mondja, hogy „ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1,3). Ha a mennyben hasonlókká válunk Jézushoz, mi is Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása leszünk.

A mennyben megtartjuk saját, egyedi személyiségünket, de minőségi fizikai jellemzőinket (szépség, dicsőség, fizikai tökéletesség) Jézustól kapjuk. Azt a testet nem korlátozza majd tér és idő (Jn 20,19).

Itt a földön ritkán találkozunk olyan emberrel, akivel megoszthatjuk gondolatainkat és hitünket. De amikor megtörténik, ezeket a beszélgetéseket nagy becsben tartjuk, és az idő repülni látszik. Az elmondottak ösztönöznek és gazdagítanak, és általában új felfedezésekhez vezetnek, amelyekhez a másik ember hatása nélkül nem jutottunk volna el.

A mennyben gondolataink eggyé válnak Jézuséival. A vele való kommunikáció életünk szerves teremtő elemévé válik. Miután összes földi kérdésünkre választ találtunk, még mindig végtelenül sok új dolog lesz, amin elmélkedhetünk. Mint ahogy azok, akik kedvesek számunkra, minél jobban meg akarnak ismerni minket, mi is meg akarjuk ismerni Isten (Ézs 40,28) és Jézus (Kol 2,3) kimeríthetetlen országát. Isten rögtön az ember megteremtése után azt az alkotó feladatot adta neki, hogy nevezze meg az állatokat (1Móz 2,19-20). Nem következik-e ebből, hogy az Úr a mennyben folytatja velünk ezt a teremtő beszélgetést? A mennybéli kommunikáció nem olyan ismeretek cseréje, amivel egy enciklopédiát megtölthetünk, hanem egy állandóan gazdagító párbeszéd.

10. A menny különleges hely, amelynek előre örülhetünk

Ha Jézus szavainak tartalmát megvizsgáljuk, egy szempontot semmiképp sem hagyhatunk figyelmen kívül. Ő szünet nélkül hívott minket a mennybe. Prédikációját ezekkel a szavakkal kezdte: „Betelt az idő, és egészen közel van már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Jézus sok példabeszédben próbálta leírni számunkra a mennyet. „A mennyeknek országa hasonló

• ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földbe” (Mt 13,24)

• a mustármaghoz” (Mt 13,31)

• az élesztőhöz” (Mt 13,33)

• a szántóföldön elrejtett kincsekhez” (Mt 13,44)

• a kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres” (Mt 13,45)

• a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz” (Mt 13,47)

• a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának” (Mt 22,2)

A Zákeussal folytatott lelkiismeret-vizsgáló beszélgetés az örök üdvösségre való utalással végződik: „Ma lett üdvössége ennek a háznak… Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Lk 19,9-10).

Jézus nem ígér a gyermekeknek könnyű életet ezen a földön, de megígéri nekik a mennyet: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké a mennyeknek országa” (Lk 18,16).

Amikor Jézus meglátja a bénát, nem azt mondja neki először, hogy „kelj fel és járj”, hanem azt, hogy „megbocsáttattak bűneid” (Mt 9,2). Ez is világosan mutatja, hogy a bűnöktől való megszabadulás a mennybe jutás előfeltétele, és Jézus számára döntő fontosságú.

A Hegyi Beszédet manapság oly gyakran idézik pontatlanul, de fő témája a menny:

• „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,10).

• „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek” (Mt 6,33).

• „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják” (Mt 7,13-14).

Amint a tanítványok visszatértek egy térítő útról, örömmel állapították meg, hogy még a démonok is meghódoltak előttük. Jézus emlékeztette őket, hogy ennél sokkal fontosabb okuk van az örömre: „Ne annak örüljetek, hogy engedelmeskednek nektek a lelkek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben” (Lk 10,20). Jézus abszolút elsőbbséget ad az öröm eme okának. 1Péter 1,8 erre utal, mondván: Ujjongjatok „kimondhatatlan és dicsőült örömmel.”

Ha csak egyetlen embernek is megmutatjuk a dicsőséghez vezető utat, az határtalan örömöt okoz a mennyben: „Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen bűnös megtérésének” (Lk 15:10).

Ez a következőket jelenti:

• Isten gyermekeinek legfontosabb feladata terjeszteni az Igét, amely az embereket a mennybe vezeti. E mennyei feladata a legelső és legfontosabb.

• Az Úr Jézus visszatéréséig az örök cél a biblikus igehirdetés és a pásztori gondozás kell, hogy maradjon.

• Az a tudat, hogy a mennyben otthonra találunk (Fil 3,20), életünk lényegét kell, hogy alkossa, és örömünkkel másokat is meg kell „fertőznünk”.

előző

következő