II. 5 / Képesek vagyunk az értékelésre és a megítélésre, akárcsak Isten

Isten értékeli életünket az ítéletben: „Mindnyájan oda fogunk állni az Isten ítélőszéke elé” (Róm 14,10). A korintusiakhoz írt második levél 5,10 versében ez áll: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” Nekünk is megvan az a képességünk, hogy elemezzük életünket és élethelyzeteinket, fontossági sorrendet állítsunk fel, megítéljük munkánk eredményét és megoldásainkat. Egymást azonban nem szabad megítélnünk és elítélnünk: „Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róm 14,12-13).

Képesek vagyunk a szeretetre, akárcsak Isten

„Az Isten szeretet”, olvashatjuk János apostol első levelének 4,16 versében. Ha Istenhez tartozunk, a mi ismertetőjegyünk is a szeretet lesz: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35). Éppen a szeretet kell, hogy legyen a keresztyén ember ismertetőjegye: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14). Spurgeon, az ismert prédikátor így fogalmazott: „Amíg csak éltek, tegyetek mindent a Krisztus iránti szeretetből. Hagyjátok hatni a szeretet ujjait, a szeretet agyát, a szeretet szemeit, a szeretet kezeit, harcoljatok szeretettel, imádkozzatok szeretettel, beszéljetek szeretettel, éljetek szeretettel.” A szeretet az irgalmassággal rokon. Itt is Isten az ősok: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom atyja” (2Kor 1,3). Következésképpen nekünk is gyakorolnunk kell ezt a képességünket: „Legyetek irgalmasak, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).

Képesek vagyunk a hűségre, akárcsak Isten

A hűségben Isten egy további tulajdonsága nyilvánul meg bennünk: „Ha hűtlenek vagyunk is, ő hű marad, mert ő meg nem tagadhatja magát” (2Tim 2,13). Az ő hűsége változatlan. Amit Isten megígért, azt feltétlenül be is tartja. Az ószövetségi időkben Isten megígérte a Szabadító eljövetelét. Jézusban teljesítette ezt az ígéretét, méghozzá a legmegfelelőbb időpontban: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Gal 4,4). Isten többször kötött szövetséget az emberrel, például Nóéval (1Móz 8,21-9,17), Ábrahámmal (1Móz 15,7-21; 17,3-14) vagy Mózessel a Sínai-hegyen (2Móz 19-24). Soha nem volt jobb szerződő fél, mint maga Isten.

Hűségen belső tartást értünk, amely alapján betartjuk ígéreteinket és teljesítjük kötelezettségeinket. Ez az alapvető megbízhatóság szorosan összefügg az igazsággal és az igazságossággal. A „becsületszóra” (németül: auf Treu und Glauben – szó szerint: hűségre és hitre) formulát Ézsaiás könyvének 33,8 verséből kölcsönözték, és azt jelenti, hogy a partnerek írásbeli megerősítés nélkül betartják megállapodásukat. Minden emberi hűség alapja és feltétele Isten hűsége. A házasságot Isten alapította, és a hűségre épül. Tőlünk is hűséget vár, mind a hétköznapi életben, mind vele szemben: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját” (Jel 2,10).

Képesek vagyunk Istennel közösségben élni, akárcsak Isten velünk

Közösségben élni valakivel azt jelenti, hogy szoros kapcsolatban állunk vele, és kölcsönösen osztozunk egymás gondjaiban és örömeiben. A kolossébeliekhez írt levél 1,16 verse szerint Krisztusért teremtettünk. Ha ez a teremtésben számunkra elrendelt cél, akkor az ember a Teremtőjével való közösségre rendeltetett. A bűnbeesés azonban szétrombolta ezt, ami egy tönkrement házasság állapotához hasonlítható. A partnerek mindkét esetben feladták az eredeti közösséget. A következmények nem maradnak el – könnyek és szívfájdalom.

A Jézushoz való megtérés által (lásd a következő fejezetet) helyreállíthatjuk az Istennel és Fiával való közösséget. Az Újszövetség egy rövid kifejezést használ a Teremtővel való, újra helyreállított közösségre, nevezetesen: „Krisztusban”. Ez a rövid kifejezés 80-szor fordul elő. Például a korintusiakhoz írt második levél 5,17 versében ezt olvashatjuk: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” Hogy mennyire bensőséges ez a kapcsolat, azt Pál a galatákhoz írt levél 2,20 versében írja le: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Itt ismét megvalósul a teremtés célja. Aki Krisztushoz tartozik, az közösségben él a többi keresztyénnel. Pál a különböző testi és szellemi adottságokkal rendelkező hívőket egy test részeihez hasonlítja. A testrészek azonban együttesen Krisztus Testét alkotják (1Kor 12,27). Az úrvacsorában a Krisztussal való közösséget ünnepeljük. János így írja le az Isten és az ember közötti helyreállított közösséget: „… hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn 1,3). A Krisztussal való közösség következményei messzire vezetnek:

• részesedünk Krisztus életéből (Róm 6,8)

• részesedünk Krisztus feltámadásából (Kol 2,12)

• Krisztus örököstársai vagyunk (Róm 8,17)

• vele együtt fogunk megdicsőülni (Róm 8,17)

• vele együtt fogunk uralkodni (2Tim 2,12).

Az ember további jellegzetességei, amelyek megkülönböztetik az állatoktól

A fenti tíz pontban felsorolt tulajdonságok csak az ember sajátjai, és egyértelműen kiemelik az állatvilágból. Ezt világosan meg kell mondani, hiszen mindenféle fejtegetésekben azt sugallják nekünk, hogy valamilyen állati leszármazási ágból kapaszkodtunk fel. Végül felsoroljuk emberi létünk néhány további jellemzőjét:

• Történelmi lények vagyunk. Feljegyezzük a múlt eseményeit, elmeséljük őket, elmélkedünk rajtuk, és néha még tanulunk is belőlük.

• Igényt tartunk a világ és az élet kauzális (oksági) magyarázatára. Csak mi emberek érdeklődünk aziránt, honnan jöttünk, mi végre élünk, és hová tartunk.

• Csak mi gondolkodunk a halál kérdésén, és temetjük el halottainkat. Isten értelmünk elé tárta az örökkévalóságot (Préd 3,11). A gizai piramisok már önmagukban is bizonyítják ezt a tényt. Mivel az egyiptomiak tudtak a halál utáni életről, megpróbáltak saját elképzeléseik szerint felkészülni rá.

előző

következő