II. 7 / Az ember a bűnbeesés után: Isten torzképe

A bűnbeesés eltorzította az emberben Istennek azokat a lényegi vonásait, amelyeket a teremtés rendje szerint hordozott. A Biblia több helyen is leírja ezt a drasztikusan megváltozott helyzetet:

Római levél 3,22b-23: „Mert nincs különbség: Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének”.

Jeremiás 16,4: „Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg, és nem temetik el őket, … holttestük pedig az ég madarainak és a föld vadállatainak lesz az eledele.”

Zsoltár 144,4: „Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz.”

Prédikátor 3,19: „Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké: Ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is.”

Rómaiak 1,21: „Értetlen szívük elsötétedett.”

Efézusiak 4,18: „Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől.”

Istentől távol az emberi gondolkodás minden lehetséges eltévelyedésnek és zűrzavarnak ki van téve. Az evolúciós világnézetek, az ideológiák, a vallások és az összes lehetséges ateista rendszer nagyon meggyőzően bizonyítják ezt. Így sok gondolkodónál is megtaláljuk az ember negatív megítélését:

Friedrich v. Schlegel kultúrfilozófus és nyelvkutató (1772-1829): Az ember egyszerre állat, növény és ásvány.

Friedrich Nietzsche nihilista filozófus (1844–1900): Az ember szörnyeteg és felsőbbrendű állat. Nem más, mint egy „kozmikus csavargó”.

Theodosius Dobzhansky orosz származású amerikai örökléskutató (1900–1975): Az ember az evolúció egyetlen terméke, amely tudatában van annak, hogy az állatvilágból keletkezett evolúció révén.

Jaques Monod Nobel-díjas francia biokémikus (1910–1976): Az ember egy csavargó a világmindenség peremén.

Theo Löbsack ateista: Az ember az „evolúció tévedése”.

Ludwig E. Boltzmann (1844–1905), a bécsi egyetem elméleti fizika professzora teljesen az evolúcióelmélet rabjává vált. A század legnagyszerűbb ötletének tartotta azt a gondolatot, hogy az élet eredete Teremtő nélkül is megmagyarázható: „Véleményem szerint a darwini tan jótékony hatással lesz a filozófiára. Ha arról kérdeznek, hogy korszakunkat (a 19. századot) a jövőben a vas, a gőz vagy az elektromosság korszakának nevezik-e majd, gondolkodás nélkül azt válaszolom, hogy a mechanikus természetfelfogás korszakának, Darwin korszakának fogják nevezni.”

Napjainkban egyre több tudós ismeri fel, hogy az evolúciótan a XIX–XX. század legnagyobb tévedése. (Ezt a témát részletesen tárgyalja a szerző két másik könyve: „Am Anfang war die Information” [„Kezdetben volt az információ”, Evangéliumi Kiadó, 1998] és „Schuf Gott durch Evolution?” [„Teremtés + evolúció = ?”, Evangéliumi Kiadó, 1991], úgyhogy ezzel itt részletesen nem foglalkozunk.)

Egy példán keresztül szeretnénk bemutatni, hová vezet az evolúciós gondolkodás kényszere. Az emberi szülés problematikájáról van szó. Josef H. Reichholf „Schwere Geburt beim Menschen – leichte Geburt bei Tieren” [Nehéz szülés az embernél – könnyű szülés az állatoknál] című cikke (A német „Natur” című folyóirat, 1989. július, 57-59. oldal) jól szemlélteti a szokásos gondolkodásmódot. „Privileg der Tiere: Geburt ohne Leid” [Az állatok kiváltsága: fájdalom nélküli szülés] alcím alatt először leírja néhány emlősállat szülését:

1. Zsiráf: „Az újszülött zsiráfborjú több mint két méteres magasságból pottyan ki. Ennek ellenére a szülés többnyire minden dráma nélkül, teljes nyugalomban zajlik le.”

2. Gnú: „Az előrehaladottan vemhes gnú-tehén tovább vándorol a csordával. Csak közvetlenül az ellés kezdete előtt vonul félre a csordától. Minden sietség és panasz nélkül hozza világra a nagy, szinte teljesen kifejlődött borjút, szárazra nyalja és megmasszírozza az esetlen állatot, és ha szükséges, segít neki lábra állni. A többiről maga az újszülött gondoskodik … A tulajdonképpeni szülés folyamata csak pár percig tart. De még ez az idő is hosszú lehet, ha veszély fenyeget. Ilyenkor a gnú egyszerűen félbeszakítja a szülést, tovább fut, míg a már kikandikáló borjút biztonságba nem tudja helyezni.”

3. Oroszlánfóka: „A földgolyó másik oldalán a karácsony előtti hetekben a galapagosi oroszlánfókák egyébként karcsú nőstényei formátlanná dagadt testükkel a lávaszirteken keresztül a tengerpartra vonszolják magukat, és várják a szülés megindulását. Az ellés az oroszlánfókáknál is gyorsan lezajlik. Ez megfelel a várakozásnak, hiszen a tökéletesen áramvonalas test számára nem jelent nehézséget a szülőcsatorna szűk volta. A folyamat néhány másodperc alatt lezajlik. Ez ’boldog’ szülés, hiszen az anya a fájdalom vagy kínlódás semmilyen jelét nem mutatja.”

További állatok vizsgálata után Reichholf megállapítja: „Akárhol figyeljük meg az emlősállatok szülését, az szemmel láthatóan megerőltetés nélkül, az életmódnak megfelelően és a legváltozatosabb megjelenési formákban zajlik le.” Ekkor rátér az emberre: „Csak az ember nem illik be sehová … Szülésenként rendszerint egy gyermek jön a világra, és az is nagy fájdalmak között. Sőt, még rosszabb: Segítség nélkül a szülő nő úgyszólván tehetetlen, főként ha első szülésről van szó.” A szerző ezután még egyszer felteszi a kérdést: Miért olyan nehéz a szülés az embernél – majd megadja saját válaszát:

„Miért éppen az embernek olyan nehéz világra jönnie? Az evolúciónak ez a csúcsterméke, amely a ’teremtés koronájának’ hiszi magát, azt a benyomást kelti, mintha a törzsfejlődése során valami félresiklott volna. Az embernek erre a következtetésre kell jutnia, ha összehasonlítja az embert a magasabb rendű emlősállatokkal.”

Reichholf megfigyelései helyesek, csak az értelmezéssel van baj. A természet sehol sem értelmezi önmagát. Olyan információforrásra van szükségünk, amely fölötte áll. Így ebből a példából valami alapvetőt tanulhatunk: Mi emberek a Biblia nélkül az élet legtöbb területén sötétben tapogatózunk. Hogy a szülés miért éppen az embernél zajlik le olyan nehezen, azt egyetlen biológus, de még a legjobb nőgyógyász sem tudja megválaszolni. Ez a bűnbeesés közvetlen következménye. A teremtés eredeti terve szerint a szülés fájdalommentes volt. A bűn következményeként Isten ezt mondta Évának: „Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked” (1Móz 3,16).

Az evolúciótan okozta legnagyobb kár nem az, hogy ezen a szemüvegen át nézve a világ sok ténye nem értelmezhető kielégítően, hanem az, hogy ez a tan a Biblia elutasításához vezet. Hogy milyen fontos számunkra Pál hitvallása – „Hiszek mindabban, ami meg van írva” (Csel 24,14) –, az megváltásunk fényében különösen világossá válik (lásd a következő fejezetet).

előző

következő